A korábbi kis közönségkedvenc nagyon jó szívvel emlékszik ferencvárosi időszakára, csapattársaira.
…A legnagyobb magyar klubba igazolhattam. Az akkori Fradi edző, Thomas Doll mindenképp le szeretett volna igazolni. Amikor megérkeztem, akkor fogtam fel, hogy mennyire professzionális körülmények közé érkeztem. Rengeteget fejlődtem és tanultam az ott eltöltött évek alatt. Magyar Kupát nyertünk, a bajnokságban pedig másodikok lettünk. Sok barátot szereztem a Fradiban, így különösen várom a hétvégi összecsapást.
Nagyon nehéz nyolc hónapon voltam túl [mikor Kövesdre igazoltam]. A sérülés sosem jön jókor, pokoli időszak volt. Remek lehetőségnek bizonyult a Mezőkövesd megkeresése, hiszen éreztem, hogy bíznak bennem. Ennyi kihagyás után fokozatosan kell felépítenem újra magamat. Hálás vagyok a kövesdi vezetőknek a lehetőségért, a legjobbamat akarom nyújtani meccsről meccsre. A csapat meglepett, mindenki szeretettel fogadott, ismertek engem. Olyan mint egy nagy család, mennek a viccelődések, közös programokat csinálunk. Igazi barátságok köttettek már most. Cél, hogy hétről hétre jól teljesítsünk. Ebben a gárdában nagy a potenciál.
Nehéz kérdés [hogy ki volt a legjobb három csapattársam, mert] rengeteg jó focistával játszottam együtt. De akkor elsőként Yannick Bolit mondanám, az Anzsiban szerepeltünk együtt. Nagyon jó játékos, nem véletlenül tartozott a PSG-hez. Aztán ott van Fernando Gorriaran, akivel remekül megértettük egymást a Fradiban, kivételes képességei vannak. A legnagyobb megtiszteltetés azonban az volt, hogy Gera Zoltán csapattársa lehettem. Elképesztő ember, rengeteget segített a pályán és azon kívül is. Klasszis futballista, egy élő legenda.
…
A futballban nehéz tervezni. Mindig a jelenben élek, folyamatosan jobbnál jobb teljesítményre törekszem. Szeretnék Mezőkövesden és a válogatottal sikereket elérni. A magánéletben pedig jó házasságot és gyerekeket képzelek el magamnak. A legfontosabb, hogy boldogok legyünk.
– Amadou Moutari
(mezokovesdzsory.hu)
