Vezetőedzőnk mellett Horváth Dórát kérdezték a Rosztov Don elleni Bajnokok Ligája negyeddöntős mérkőzés előtt.

Nagyot fordult önnel a világ.
Épp a szüleimmel beszéltük a minap, hogy fél éve Kisvárdán a csapatba sem kerültem be, most meg a Bajnokok Ligája negyeddöntőjére készülök.

Hitt még ilyesmiben?
Jó néhány átigazolás, négy térdműtét után abban azért bíztam, hogy egy középcsapatban helyem lesz, de hogy a BL-ben meg a válogatottban szerepelhetek, az örömteli meglepetés.

Karácsony előtt került a Fradiba – beilleszkedett?
Hát, az első edzéseken negyedóra után csak vánszorogtam, kapkodtam a fejem, hogy milyen gyorsan jár a labda, azon is csak pislogtam, hogy a többiek milyen súlyokkal dolgoznak. Az első két hétben eszembe jutott, hogy mi van, ha nem vagyok ide való? De aztán egyre inkább megtaláltam a helyem, felvettem a tempót, beleszoktam az itteni sebességbe, és megtanultam, mit várnak tőlem.

Elek Gábor

A Rosztov idei kiadása egy-két kivételtől eltekintve az orosz válogatott, mondjuk a tavalyi jóval erősebb volt. Ahogy Ambros csapatainál mindig, most is fontos lesz, hogy fel tudjuk törni a védekezését, és ne hagyjuk, hogy a megszerzett labdával átrohanjon rajtunk. Az oroszok fizikailag erősebbek, nagyobbak, mint mi, úgyhogy az eszünkre, a gyorsaságunkra, az ügyességünkre kell hagyatkoznunk. Hinnünk kell önmagunkban, mindent bele kell adnunk, és nem szabad elbizonytalanodnunk, ha bármi nem sikerül. Fejben nagyon erősnek kell lennünk!

Például, hogy irányítsa a védelmet, sokszoros válogatott klasszisokat utasítva – könnyen megy?
Az elején furcsa érzés volt — hogy mondhatnám meg én, az új lány ezeknek a rutinos klasszisoknak, mit csináljanak? Ráadásul nem is vagyok harsány típus. Aztán mégis hozzászoktam, hogy ez a dolgom, legfeljebb ha rosszat mondok, majd kijavítanak.

Nem nyomja a vállát a vasárnapi mérkőzés súlya sem?
Pályafutásom eddigi legfontosabb két meccse következik. Remélem, májusban jönnek még fontosabbak is!

NS nyomán.