Az utánpótlásprojekt amolyan jubileumi találkozóját tartották a hétvégén Mezőfényen.
Galéria: Anziksz
Neves előadók szóltak a kézilabda sportban lévő potenciálban, és persze a tudásukat is összemérték a fiatalok. 260 egyenruhát is kaptak — immár egységesek a megjelenésükben is.
A pénteki alkalom a mezőfényi kultúrházban kezdődött. Kiss Zoltán Sándor, a Szatmár–Ferencváros elnevezésű határon átnyúló, női kézilabda utánpótlás projekt vezetője, a Szatmár Sportjáért és Kultúrájáért Egyesület elnöke üdvözölte a több mint két tucat edzőt, illetőleg a meghívottakat, közte Elek Gábor kétszeres KEK győztes magyar bajnok kézilabdaedzőt, a Ferencvárosi TC csapatának edzőjét, illetve Bognár Lászlót, az FTC Kézilabdasport Kft. ügyvezető igazgatóját. Brém László házigazda polgármester biztosította a jelenlévőket arról, hogy a fényi önkormányzat mindenkoron igyekszik támogatni ezt a példaértékű kezdeményezést. Elek Gábor tartott a továbbiakban amolyan motivációs előadást. Megemlítette, hogy a jelenlévők hozzáállása dicséretes, és egyébként is nyitva áll előttük a lehetőség: célozzák meg azt, hogy nagyobb szinten is kézilabdaedzők legyenek. Erről szólt — az célok megfogalmazásáról — Bognár László is. A szintén jelenlévő nagykárolyi polgármester, Kovács Jenő elmondta, hogy Nagykároly szeretné, ha újra fellendülne a városban a kézilabdaélet, szeretné, ha a Városi Sportklubon belül kézilabdaszakág létesülne.
A későbbiekben átadták a 10–11 éves lányoknak és az edzőiknek az egyen-sportruházatot, majd megkezdődött a torna, amely a következő napon, szombaton is folytatódott. A kezdeményezésről, a projektről kérdeztük a jelenlévőket.
„KOMOLY KEZDEMÉNYEZÉS A MIENK”
„A mai napon tulajdonképpen visszatérünk a bölcsőhöz. Ezelőtt négy évvel és három és fél hónappal itt, Mezőfényen tartottuk az első klasszikus edzőképzésünket. Akkor a kézilabda-szövetség jelenlegi főtitkára, Novák András volt a fővendég, és természetesen a Fradi edzői is jelen voltak. Úgy érzem, hogy nem csak azért térünk ide vissza a bölcsőhöz, mert illett, hanem valóban Mezőfény a legintenzívebb, a legjobb, és mondhatom így: a leghatékonyabb edzőbázisunk a projekten belül. Elek Gábor, mint mindig, amikor eljön közénk, nagyon speciális témákkal foglalkozik. Jelenleg edzőmotivációs kérdésekről szólt, hogy az edzői szakmának melyek azok a finomságai, melyek azok a kihívásai, amelyeknek eleget kell tenni. Molnár András mesteredző pedig a gyakorlati oldalról közelítette meg mindezt. Több specifikus mozzanatot mutatott be, amelyek remélhetőleg a hasznukra válik már a közeljövőben a képzés során. És nem mellesleg 260 melegítőt is átadtunk az edzőknek, hiszen minden gyereket nem tudtuk elhozni. Ezeket az öltözékeket a két legnagyobb korosztályunk, a 10 és a 11 éves lányok kapják meg. Az öltözetek adományozója Bognár László, a Ferencváros ügyvezető igazgatója, de ezt a magán vagyonából, a saját pénzéből vásárolta meg, mert úgy érezte, hogy megérdemlik ezek a lányok. Mindenképpen elismerés a mi számunkra, hogy ő ezt magánemberként érezte így — nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ez nem a Fradi, nem a kézilabda-szövetség adománya, hanem az ő személyes ajándéka. Szintén ma kapja meg minden, a projektben résztvevő edző a saját melegítőjét. Innentől kezdve most már egységesen, a gyerekek és az edzők is, úgy tudunk megjelenni, mint a nagyfiúk — ahogy mondani szokás. Helyesebben: nagylányok. Most már kezdünk arra emlékeztetni arra, hogy egy komoly kezdeményezés a mienk. Hogy úgy fogalmazzak: négy és fél év után a pubertás korában lépett a mi projektünk. (Mi nagyokat lépünk, tehát a bölcsődéből egyből a pubertás korszakunkba lépünk.) A mai nap azért is fontos, mert Elek Gábor egy olyan szakmai koncepció alapjait rakta le, vázolta fel, amelyek hosszú távra meghatározzák ennek az egész projektnek a működését — akár akadémiai jelleggel is.
Közel hétszáz gyerek vesz részt a különböző korosztályokat összesítve a projektben. Ha hozzávesszük azokat is, akik már korábban elkezdték a képzést, de nem a mi rendszerünkön belül, és hozzánk csak idővel csatlakoztak, akkor közel ezer kislány kézilabdázik. Ez egy óriási létszám! Még a Fradi vagy a Győri ETO sem tud ilyen hátteret felmutatni. Mi tulajdonképpen egy olyan klub vagyunk, amelyiknek harminckét településen van szakosztálya. Speciális jelleggel működik ez az egész rendszer, tehát utánozhatatlan. Nem tudok elég hálás lenni a kedves edzőkollégáknak, hogy közel négy éven keresztül mindenféle juttatás nélkül végezték a munkájukat. Hála Istennek nyár óta már a Magyar Kézilabda-szövetség is támogatja az edzők munkáját bérkiegészítés formájában, úgyhogy most már tudjuk őket honorálni ezért a tevékenységért. A lányokról meg nem kell beszéljek, hiszen olyan csodákat művelnek a pályán, ami ‘nagyok’ becsületére válna. Most ugye Fényen, a jövő hétvégén Avasújvárosban, de szinte minden hétvégén vannak korosztályos tornáink. És ezen kislányok közül többen vitézkednek már a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gyerek és utánpótlás-bajnokságban, és nagyon szép eredményeket érnek el, nem akarok ezzel dicsekedni, de annyit elárulhatok, szinte mindenhol az elsők között vannak, vagy éppenséggel ők a legjobbak” — nyilatkozta a projekt megálmodója, Kiss Zoltán Sándor, a Szatmár–Ferencváros elnevezésű határon átnyúló, női kézilabda utánpótlás projekt vezetője, a Szatmár Sportjáért és Kultúrájáért Egyesület elnöke.
„NEM MEGRAGADNI EGY SZINTEN!”
„Semmiképpen sem szakmázni akartam, hiszen ahhoz, amit ők csinálnak, szerintem sokkal jobban értenek, mint én. Tehát a gyerekekkel, a kisgyerekekkel való foglalkozáshoz. Én amolyan motivációs tréninget tartok, és igazából a lelkesedésüket szeretném egy kicsit — már amennyire lehet még — fokozni. Egy kicsit beszélgetünk még a magyar kézilabda aktuális helyzetéről, elsősorban az edzői fronton. Én azt szeretném, ha ebben ők is szerepet kérnének maguknak. Majd a későbbiekben, vagy éppen minél hamarabb. Nem megragadni egy szinten, hanem menni tovább, menni tovább… A kézilabdázásnak most éppen az egyik legnagyobb hiányposztja — bármennyire is magam ellen beszélek — az edző. Nagyon szeretném, ha ebből a lassan öt éve működő keretből, amely elején hat edzővel indultunk el, és most már közel vagyunk a hatvanhoz, hogy ha ebből kerülnének ki olyanok, akik az első osztályig, vagy talán még távolabb tudnának jönni. A lelkesedésük, az alázatuk mindenképpen iszonyatosan tiszteletre méltó.
Magáról a projektről órákat lehetne beszélni, nem csak pár gondolatot. Kiss Zoltán Sándor 2012–13 tájékán betévedt hozzánk a Fradiba — mi már ismertük akkor egymást —, és fölvázolta ezt az egészet, hogy mit képzel el itt a történelmi Szatmár megyében. Én akkor igazából majdnem kinevettem, hogy ilyet nem lehet megcsinálni. És az ő fanatizmusa, az ő elképesztő lelkesedése bebizonyította, hogy de. Létrehozta ezt az egészet — nyilván kisebb-nagyobb segítséggel. Ami ebben csodálatos: összességében négy évig nem került pénzbe. Tehát itt az embereknek az alázata, a lelkesedése, az elhivatottsága tette lehetővé, hogy elinduljunk hat edzővel és 59 gyerekkel, és mára közel hatvan edző van, illetve és már ezer fölött van a gyerekek létszáma — erről beszéltem az előbbiekben is. Aki ezt Zoli után — talán mondhatom azt, hogy ebben nekünk, a Fradinak is van egy kis érdeme —, tehát utánunk (elsősorban Zoli után) csinálja, azt én nagyon meg fogom süvegelni, mert ez egy csoda! Mint több alkalommal is mondtam, hogy amíg lesz rá lehetőségem, és amíg hívnak, én mindenben mellettük állok” — nyilatkozta Elek Gábor FTC-edző.
„BÜSZKÉN MONDJUK: MEGÉRTE”
„Ha jól emlékeszem, négy és fél éve keresett meg minket Zoli a projekt gondolatával. Nem csak a kézilabda miatt, hanem ugye a Ferencvárosnak van egy nemzetösszetartó ereje is, és így minden olyan kezdeményezéshez, amely a határon átnyúl, a Ferencvárosnak valahol kötelessége is csatlakozni. Úgy voltunk vele, hogy minél több gyereket bevonni a kézilabdába, és ezen is túlmutat az, hogy e révén egészséges életmódra nevelhetjük a gyerekeket. Ha nem is lesz mindegyikükből kézilabdázó, vagy élsportoló, akkor mozogjanak, egészségesek legyenek, a magyar nemzet számára talán ez az elsődleges dolog. Hál’ Istennek aztán nagyon szépen beindult a történet, és most már ezer gyereknél tartunk a projektben. Büszkén mondjuk: megérte!
Hogy miért ajánlottam fel az öltözeteket? Hát ha az embernek a Jóisten adott lehetőséget rá, akkor ez a kutyakötelességem, hogy vissza is adjak valamit. Szerintem fontos az egységes megjelenés is, hogy büszkén tudják viselni az összetartozásukat. Ha egységesen tudunk megjelenni, az is fokozza a közösséghez való tartozás tudatát. Nem szoktam erről beszélni, furcsa is volt a kérdés, de elmondhatom: a lelkemnek tett jót, hogy így én is részese lehetek ennek a kezdeményezésnek” — nyilatkozta Bognár László, az FTC Kézilabdasport Kft. ügyvezető igazgatója.
„HOGY TAPASZTALATOKAT SZEREZZÜNK”
„A székelyudvarhelyi kézilabda-akadémia 2018 nyarán alakult meg. Jelenleg három fő feladata van: a Szejke sportklub és az akadémia működtetése; a másodosztályú felnőtt kézilabdacsapat működtetése; illetve az infrastruktúra fejlesztése. A magyar kormány támogatásával alakult meg az akadémia, és az is a célunk, hogy hálózatot építsünk ki a Székelyföldön. Húsz települést néztünk meg, ott a következő időszakban kézilabda köröket fogunk indítani, edzőket fogunk alkalmazni. Jelenleg Székelyudvarhelyen tizenhat ifjúsági csapattal működünk — egyaránt lány és fiú vonalon. Azaz közel háromszáz gyerekkel dolgozunk jelen pillanatban. Idővel ezt akarjuk megsokszorozni.
Nagyon szép kezdeményezésnek tartjuk a Szatmár–Ferencváros projektet. Ahogy hallottuk már előrehaladott fázisában van, sok gyerekkel dolgoznak. Éppen azért is jöttünk ide, hogy tapasztalatokat szerezzünk, és majd átvigyük ezeket, amelyek nálunk, Székelyföldön is alkalmazhatók — fejtette ki Ilyés Szabolcs, a Székelyföldi Kézilabda-akadémia ügyvezető igazgatója.
