Gömöry Zsolt, az Edda billentyűs-zene­szerzője a Fradi-kötődésről.

– Ha már a szurkolás szóba került. Az Edda frontembere, Pataky Attila nyilatkozta, hogy miskolciként a DVTK és az FTC lelkes híve, de a zenekarban van két, nála is fanatikusabb fradista: a basszusgitáros Kicska László és a billentyűs Gömöry Zsolt.
– Így van. A Ferencváros szeretetét édesapámtól örököltem, rendszeresen jártunk mérkőzésekre már akkor is, amikor a Népstadion volt a csapat ideiglenes otthona. Ott voltam 1974-ben az előző stadion avatómeccsén, amelyet egy nullára elvesztettünk a Vasas ellen. Volt egy zöld-fehér selyemzászlóm – a közepébe saját kezűleg hímeztem bele a Fradi-címert! –, erre felkerült a Nyilasi Tibor-féle legendás gárda összes játékosának aláírása. A mai napig őrzöm e relikviát. Nyilasihoz személyes barátság fűz, vendégeskedtem nála a Balatonon, ő pedig többször megtisztelte jelenlétével a koncertjeinket. Nagyon jóban vagyunk a vízilabdázókkal is, például a háromszoros olimpiai bajnok Szécsi „Szecska” Zoltánnal és Kiss Gergellyel, vagy a maiak közül Decker Ádámmal, Tóth Mártonnal.

– Nyilasiékkal hogyan barátkoztak össze?
– Győrben koncerteztünk, s összekötöttük a kellemest a hasznossal, kimentünk az ETO–FTC rangadóra. Tibi ekkor már edzősködött, a Fradi pedig fölényesen nyert. A meccs után lementünk az öltözőbe, hogy gratuláljunk a srácoknak; innen datálódik a személyes ismeretségünk. A Nemzeti Sportban meg is jelent a fotó, amint magasba emeljük a legendás középpályást, Fodor „Foci” Imrét. Simon Tiborral is jóban voltunk; amikor a Ferencváros 1995-ben bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, óriási mulatságot csaptunk az éttermében. Az egész csapat klassz emberekből állt, szomorú, hogy Simi, Zavadszky Gábor és Fodor Imre sincs már közöttünk.

Teljes interjú: NSO