Labdarúgó csapatunk sportmenedzserét kérdezték munkaköréről és a téli átigazolási szezonról.

– Mennyit változott az élete azóta, hogy tavaly nyáron abbahagyta a profi futballt?
– Rengeteget. Nem lehet összehasonlítani a profi labdarúgó és a sportvezető hétköznapjait. Teljesen mások a napi teendők, a feladatok sokkal összetettebbek és sokoldalúbbak.

– Pontosan mi a feladata a klubnál?
– Az első csapatot irányító Szerhij Rebrovval szoros kapcsolatban állunk, a szakmai kérdésekben napi szinten kommunikálunk. Részt veszek a megbeszéléseken, hogy tudjam, milyen elképzelések mentén épül fel a játékunk. A mérkőzések utáni beszélgetéseknél őszintén elmondom a véleményemet, a vezetőedző meghallgatja, átgondolja, de a csapatot érintő döntésekben természetesen övé a végső szó. Az utánpótlás-igazgatóval, Prukner Lászlóval is gyakran egyeztetünk, mert célunk, hogy belátható időn belül saját nevelésű játékos szerepeljen az első csapat keretében. Emellett az egészségügyi területtel összefüggésben lévő feladatokra is igyekszem megoldást találni, valamint a keret kialakításán és az átigazolásokon is sokat dolgozom, többnyire én vezetem a tárgyalásokat.

– Aligha unatkozik.
– Ez még nem minden, de nehéz lenne néhány mondatban pontosan meghatározni ezt a szerepkört. Napról napra új kihívásokkal és új feladatokkal találkozom, amelyeket meg kell oldani. A lényeg, hogy a lehető legtöbb téren segítsem a klubot, mert ha minden szegmensben előrelépünk, akkor végeredményben a csapat és az egyesület egyaránt fejlődik.

– Mi a legnehezebb része a munkájának?
– Talán azt említeném, amikor decemberben le kellett ülnöm néhány játékossal, akik nem szerepeltek a klub hosszú távú terveiben, és közölnöm kellett velük a döntést. Nehéz pillanatok voltak.

– Létezik biztos recept az ilyesmire?
– Az őszinteség. Ha nehezemre is esett, de nyíltan felvállaltam a klub álláspontját. Tényleg nem könnyű, de a visszajelzések alapján a futballisták értékelték, hogy leültem velük, hogy szemtől szemben közöltem a döntést.

– A téli átigazolásoknál mi volt a fő szempont?
– Igyekeztünk úgy kialakítani a keretet, hogy szakmailag előrelépjünk, bajnokságot nyerjünk, és európai szinten is fejlődjünk. Szerettük volna megteremteni annak a csapatnak a magját, amelyik nyáron a nemzetközi porondon is megállja a helyét. Tudjuk, hogy időre van szükség, mire összeáll az együttes, de fontos lenne, hogy nyárra – minimális változtatásokat végrehajtva – olyan kerettel rendelkezzünk, amely reális eséllyel száll harcba valamelyik európai kupasorozat csoportköréért.

– Szerhij Rebrov rámutat azokra a játékosokra, akiket szeretne a csapatban látni, vagy csak a posztot nevezi meg, ahova minőségi erősítést szeretne, és önre bízza az ideális futballista megtalálását?
– Az ukrán edzőt tavaly augusztusban nevezték ki, és amikor szeptemberben munkába álltam a klubnál, már tudtam, hogy a télen mindent meg kell tennünk Ihor Haratin megszerzéséért. Korábban együtt dolgoztak, tisztában volt a képességeivel, ezért már akkor elkezdtük előkészíteni az átigazolását, és végül sikerrel jártunk. Ami a többi érkezőt illeti, közösen megvizsgáltuk a keretet, megnéztük, mely posztokon kell erősítenünk, és utána a vezetésemmel – a játékosmegfigyelőinket bevonva – megkezdődött a munka. Fontos volt, hogy minden posztra több jelölt közül választhassunk, mert nagyon ritka, hogy a kiszemelt játékossal már az első pillanatban minden klappol. Hosszú és részletes előkészítés előzi meg a papírok aláírását, ha az A-terv kútba esik, tudni kell, mi a B-, illetve a C-terv.

– A végső fázisban hány jelöltre szűkül egy-egy poszt listája?
– A télen fontos szempont volt, hogy ballábas belső védőt igazoljunk. Ebben a kategóriában végül hat-hét labdarúgó közül válogathattunk, és Lasa Dvalira esett a választásunk. Sok szempontot figyelembe vettünk, a videoelemzésekkel feltérképeztük a kiszemelteket, ha kellett, személyesen is megnéztük őket, majd a különböző szűrőkön áteső játékosokat sorrendbe állítottuk. Végül miután mindenki rábólintott a grúz hátvédre, szerződtettük.

– Mennyi időbe telik egy-egy üzlet nyélbe ütése?
– Hónapokban mérhető, a mostani keret kialakításán már szeptemberben elkezdtünk dolgozni. A megbeszéléseken mindig szóba kerültek az erősítések, és mivel több posztra kerestünk játékost, intenzív időszakot hagytunk magunk mögött. Miután a megfigyelés véget ért, megnyílt az átigazolási piac, és olyankor mindig felpörögnek az események. Az ügynökök aktívak lesznek, szinte óránként érkezhetnek új információk, amelyekre reagálni kell, és alkalmazkodni a fejleményekhez. A tárgyalások során a klubokkal, az ügynökökkel és a játékosokkal sok esetben én tartottam a kapcsolatot, Kubatov Gábor elnök úr és a vezetőség többi tagja mindenben támogatott, jó csapatmunka alakult ki közöttünk.

– Megesik, hogy a szerződés aláírása után is maradnak önben kételyek?
– Inkább úgy fogalmaznék, hogy folyamatosan pörög az agyam, olykor esténként is a keret erősítésén gondolkozom, de tapasztalatból tudom, hogy nem két-három hét múlva derül ki, milyen üzletet kötöttünk. Minden játékosnak időre van szüksége a beilleszkedéshez, új környezetbe, új csapatba kerülnek, némelyeknek új nyelvet kell megtanulniuk, ezért fontos, hogy mindenkivel türelmesek legyünk, segítsük őket. Nem lehet minden igazolás tökéletes, de erre kell törekedni. A legjobb tudásunk szerint erősítettük meg a keretet, és bízunk benne, hogy jó döntéseket hoztunk.

– Jut idő a focira?
– Sajnos az utóbbi időben nem nagyon jött össze, de próbálok sportolni, aktív maradni. Többnyire fitneszedzéseket végzek, szeretem is csinálni, de akadt olyan időszak, amikor egyszerűen nem fért bele az életembe. Megesett, hogy hajnali négykor külföldre telefonáltam az igazolás miatt, és karácsony tájékán is volt mit intézni. A szakma mellett még a praktikus időbeosztást is tanulom.

NSO