A negyeddöntőben minden bizonnyal Montenegróval találkozunk majd – clubunk pólósainak góljait meg is nézheted.
Férfi vízilabda, Világliga és Európa Kupa selejtező, A-csoport, 4. mérkőzés
Németország 12-12 (bü.: 4-5) Magyarország
Negyedek:
Fradista gólok: Vámos 3, Sedlmayer 2, Jansik 1
Sedlmayer Tamás
Pufi volt a meccs hőse, hogy belőtte az utolsó gólt, azzal egyenlítettünk, de örülök, hogy megbízott bennem annyira Tomi, hogy lőhettem az ötöst, annak meg pláne, hogy be is lőttem. Megbeszéltünk magunk között, amikor visszajött az aktuális lövőnk, hogy hogyan jött ki a kapus és igazából azt mondták folyamatosan, akik előttem lőttek, hogy félmagasra, laposra jön, úgyhogy úgy voltam vele, hogy viszonylag lassabb mozgással, már amennyire ötméterest lehet lassú mozgással lőni, megnéztem, hogy jön ki, és hát, mivel laposra jött, ezért magasan lőttem. Szerencsém volt. Eléggé kemény, brusztos mérkőzésre számítottunk. Nyilván a németek nyerni akartak, hogy életbe tartsák a reményeiket az oroszok esetleges legyőzésével a továbbjutásra. Úgyhogy igazából felkészültünk erre, hogy keményen nekünk fognak esni. Igazából fej-fej mellett haladtunk végig., egyszer volt, hogy 9:6-ra elmentünk, de akkor sajnos buta hibákból feljöttek megint, sőt átvették a vezetést. Utána megint sikerült kicsit ellépni tőlük, illetve felpörgetni a fordulatszámot, de a végén ismét nekünk kellett futni az eredmény után, úgyhogy fordulatos meccs volt. Ha összegeznem kéne, szerintem a csapat összhangját és a saját magunkba vetett hitet mutatja az, hogy a végén sikerült kiegyenlítenünk. Az ötméteres-párbaj meg szintén jól sikerült és miénk lett a két pont, övék az egy, nem pedig fordítva.
Märcz Tamás
Ellenfelünk azért küzdött, hogy esetleg maradjon még esélye a továbbjutásra. Nyolc-tíz komoly játékosuk van, akik egész jó szinten vízilabdáznak, ezt most is igazolták. Hektikus, érdekes meccs volt, rengeteg tanulsággal. Az első negyedben öt-hat percig mi támadtunk, de volt nyolc-tíz védése a kapusuknak. A második és harmadik negyedben 9-9-es megoszlásban volt 18 gól, ami extrém sok. Kaptunk három-négy olyat, ami behullott, becsúszott, amelyeket három meccsen, ha egyet kap az ember. Most nem volt szerencsénk. A negyedik menetben jobban védekeztek a csapatok, de a támadásokon látni lehetett, hogy fáradnak is jelentősen, plusz cserélni sem lehetett a fel-le úszkálás során. Voltunk fent, lent, 9-6-nál úgy éreztem, eldönthetjük a csatát, de nem tettük. Annak örülök, hogy az ötméteres párbaj során – amit amúgy nem baj, hogy élesben gyakorolhattunk, ki tudja, mikor, melyik világversenyen dől majd el így a csata – végig ott voltunk fejben, és nem hibáztunk.” A kapitány az értékelés mellett megjegyezte: „Üde színfoltja volt a találkozónak a németek szervezése. Telt ház volt, nagyszerű hangulat, és a német uszodákban már korábban is tapasztalt kiszolgálás. A meccs közben a medencetérben is asztalok mellett ültek a kiemelt vendégek, színvonalas kiszolgálásban volt részük, egyáltalán nem zavarta mindez a mérkőzést. Nem tudom, hogy ez-e a követendő út, mindenesetre az biztos, hogy a közönség, a vendégek láthatóan jól érezték magukat, így úgy indulhattak haza, hogy remekül szórakoztak egy vízilabda-mecccsen.
