Dragan Bicskén edzősködik, az egyéniségeket hiányolja a magyar fociból.

Lefogadom, amikor leült a bicskei kispadra, a környékbeliek közül akadt, aki azt mondta: “Te kome, mit keres Bicskén a Mascherano?“.

Sokan és sokszor mondták már, mennyire hasonlítok Javier Mascheranóra. Szerencsére nemcsak a külsőm, hanem a játékom alapján is. 16 éve élek Magyarországon, volt részem megannyi felejthetetlen pillanatban. Három magyar bajnoki cím, a Ferencvárossal egyszer, a DVSC-vel kétszer. Ha jól számoltam, 9 MK-döntőn vehettem részt. Emlékszem, amikor a Fradihoz kerültem, milyen erős volt a keret, Szűcs Lajos a kapuban, no meg Lipcsei Péter, Dragóner Attila és a többiek. Látja, ez hiányzik a magyar futballból, az igazi példakép. Eltűntek az egyéniségek, mint Vincze Ottó, Sándor Tamás, az újpesti Kovács Zoltán, Véber György és még sorolhatnám. Ezért is tartom sokra Kanta Józsit az MTK-ban, aki példát mutat klubhűségből, s aki valóban az utolsó mohikánok egyike. Lehet meglepő, amit mondok, de én már sokkal jobban képben vagyok a magyar futballal kapcsolatban, nem is nézek szerb meccseket, inkább kimegyek az MTK- vagy a Fradi-pályára. 16 éve itt élek, a két lányom közül a 14 esztendős kosárlabdázik, a 8 esztendős ritmikus gimnasztikázik.

Hajrá, Foci! / NS nyomán.