A fehérvári atlétika OB-n két aranyat nyerő Lacival beszélgettek.
– Először is, gratulálunk a két magyar bajnoki címedhez! Mennyire volt előzetesen elvárás, hogy mindkét számban ennyire eredményes legyél?
– Köszönöm szépen! Mindkét számban ranglistavezetőként érkeztem az országos bajnokságra, de nem volt ez a kettős győzelem olyan egyértelmű történet. Távolugrásban klubtársamnak, Virovecz Istvánnak tavalyról már van Eb-szintje, tehát benne van a jó eredmény, de idén még nem jöttek össze neki a dolgok. Éppen emiatt viszont tartottam tőle, hogy az ob-ra összeszedi magát, és akár az egyéni csúcsa közelében, vagy annál is jobban teljesíthet. Sajnos ez a verseny sem jött neki össze, így viszont már az első kör után vezetni tudtam egy egész jó ugrással, 767 centiméterrel. Láttam, hogy a többiek nem ugrottak különösebben nagyot, nekem viszont sikerült körről körre javulnom, így egy idő után már elhittem, hogy meglehet a győzelem, ennek ellenére számomra is meglepő volt, hogy ennyire simán sikerült nyerni. A 200 méterrel sokkal inkább számoltam magamban, mondhatjuk, hogy már inkább ez a fő számom. De az sem volt sétagalopp, az előfutamban nagyon görcsös voltam, aggódtam az ellenfeleken, azon, hogy címvédőként mit várnak tőlem, és egy nagyon stresszes futást mutattam be. Így is sikerült első idővel döntőbe jutnom, de nagyon sok energiát kivett belőlem a stressz. A fináléra viszont sikerült átrendeznem a gondolataimat, felszabadultan futottam, így sem volt hibátlan, nem hoztam ki magamból azt a tempót, amit előzetesen terveztem, ennek ellenére örülök az időmnek, az egyéni csúcs azért összejött. Ez pedig jó jel a jövő heti Gyulai Memorial előtt is, ahol szeretnék Eb-szinteket teljesíteni.– Melyik számban mennyi hiányzik ahhoz, hogy meglegyen az Eb-szint?
– Távolugrásban 795 centiméter a szint, viszont meghívásos alapon feltöltik a 24 fős mezőnyt, ha nincs meg a kellő számú teljesítés. Így akár a 780 centiméterem is elegendő lehetne, de természetesen nem erre akarok alapozni, szinttel szeretnék kijutni a kontinensviadalra. 200 méteren pedig 2 tizedmásodpercet kell javítanom, ami az edzőim szerint bőven bennem is van. Szerencsére én is elkezdtem bízni magamban, az elmúlt heti teljesítményem nagyon megdobott lelkileg is, most pedig fejben is feltöltődöm, ezt a hetet pihenéssel, nyaralással töltöm Horvátországban. A hét második felében egy kicsit edzek már, így remélem, hogy kipihenten és bombaformában érkezem a következő hétvégi versenyre.– Évről évre folyamatos fejlődést mutat a teljesítményed: tavaly egy magyar bajnoki aranyérmed lett, idén kettő, mi lesz a következő versenyszám, amit megcélzol?
– Értem a kérdést (nevet), de ha fogalmazhatunk így, az utóbbi egy évben megjött az eszem. 2017-ben négy számban indultam az országos bajnokságon, idén viszont kihagytam a váltót és a 100 métert. Utóbbiban tavaly döntőzni tudtam, idén viszont sokkal jobban éreztem magam úgy, hogy csak két számra kellett koncentrálnom. Jobb teljesítményt nyújtottam, sokkal összeszedettebb voltam. Persze hibák ugyanúgy voltak mindkét számomban, de az eredményemen is megmutatkozott, hogy jobban jártam így. Be kellett látnom, ahhoz, hogy valaki 3-4 számban is ott legyen az élmezőnyben, a rengeteg munka mellett bizony sok szerencse is kell, így mindenképpen okosabb, ha csak két számra koncentrálok. Így is néha dilemmát okoz, hogy melyikre figyeljek jobban, ha választanom kellene, nem tudnám eldönteni, hogy melyiket csináljam. Mindkettőt nagyon szeretem, és az eredményektől függetlenül is nagyon jól érzem magam bennük.– Hogyan fogadod a tényt, hogy egyre elterjedtebb „a magyar Carl Lewis” titulus veled kapcsolatban?
– Öröm és megtiszteltetés! Sok példaképem van az atlétikában, a magyarok között is, de Carl Lewis kiemelkedik közülük. Ráadásul azért is esik nagyon jól, bár távol álljon tőlem, hogy a nagy klasszishoz mérjem magam, mert azt mutatja, kezdenek komolyan venni. Korábban sokan „bohócnak” neveztek, nem hitték el, hogy képes lehetek tartósan komoly eredményekre. Azzal, hogy két számban is magyar bajnok lettem, ráadásul 200 méteren címet védtem, azt hiszem, elég sokaknak bizonyítottam, azoknak is, akik nemrég még leírtak. Még tavaly is voltak olyan hangok, hogy nem volt nehéz nyernem egy betegségből lábadozók miatt gyenge mezőnyben, vagy hogy szerencsém volt. Idén kifejezetten erős mezőnyben nyertem, ráadásul dupláztam, címet védtem, megmutattam, hogy nem véletlenek az eredményeim. Szóval ez a mostani hétvége nekem, és az edzőmnek is nagy elégtétel. Remélem, a jövőben is meg tudok felelni a nagyon megtisztelő titulusnak, és versenyről versenyre bizonyítom, hogy érdemes vagyok rá!
