Jégkorong szakosztályunk szakmai igazgatójával beszélgettek az edzőkérdésről, az Erste Ligáról és hokisaink jövőjéről.
– Greg Lindqvist tegnap bejelentette a távozását, ám egyelőre még nincs meg az utóda. Hogy álltok az edzőkereséssel, mire lehet számítani?
– Szeretnénk a jövő hét folyamán bejelenteni az új vezetőedzőt, jelenleg is folynak a tárgyalások. De természetesen, amíg nincs aláírt szerződése, addig nem nevezhetjük meg, hogy kiről van szó. Ha minden jól megy, hétfő környékén már tudni fogjuk, mikor tehetünk bejelentést.– Lindqvist mester három szezonon át vezette a Fradit. Hogyan értékeled a munkásságát, elérte a kitűzött célokat?
– Lényegében együtt kerültünk a csapathoz, az első döntéseim egyike volt szakmai igazgatóként, hogy Greget leigazoltam. Az első évben nagyon nehéz helyzetben volt, mégis remekül helytállt egy nem túl nagy erőt képviselő kerettel. Utána tudatos építkezésbe kezdtünk, és idén már a keretünk is úgy nézett ki, hogy sokkal többet vártam a bajnokságtól. Igazából azóta sem tudunk rá pontos választ, ő maga sem tudta megindokolni, hogy miért jön el november-december tájékán minden szezonban egy mélypont, összeomlás, ami után már nagyon nehéz helyzetbe kerülünk. Erre Greg sem tudott megoldást találni, így úgy gondolom, itt az ideje a frissítésnek, ami jót fog tenni a csapatnak.– Új korszak kezdődik tehát a szakosztály életében. Ez egyben más irányvonalat is jelent a játékospolitikában például?
– Ez egy nehéz kérdés, ugyanis rengeteg a kérdőjel. Május eleje a nevezési határidő a ligába, és még most, április közepén sincs pontos képünk arról, hogy milyen lesz a jövő évi bajnokság. Hallani mindenhonnan híreket, a magyar szövetség kimondott terve, hogy segítsen a MAC Budapestnek és a DVTK Jegesmedvéknek a szlovák Extraligában elindulni, nem tudjuk, mi lesz a Vasassal, indulnak-e farmcsapatok, az erdélyi csapatok sorsa sem dőlt még el, így pedig nagyon nehéz tudatos koncepcióval készülni. De egy biztos, akárhogy is alakul, az idő nagyon szorítani fog. Így ha a jövő héten meglesz az új edző, azonnal elkezdjük kialakítani a keretet. Annyiban mindenképpen szeretnénk egy kicsit változtatni, hogy jelenleg egyértelműen látható, a legjobb játékosokat most nem tudjuk ide csábítani. Így azon kell dolgozni, hogy 2-3 év múlva, amikorra esetleg már jobb feltételeink lesznek, közülük is tudjunk igazolni. Jól látható, hogy a magyar mezőny jelenlegi legjobbjai 2-3 év múlva már kiöregedés közelében lesznek. Ha pedig ez így van, akkor azon kell dolgozni, hogy olyan játékosokat igazoljunk, akik 2-3 év múlva lesznek csúcsközelben. Fontos, hogy többéves szerződést írjunk alá velük, ehhez pedig az kell, hogy olyan perspektívát tudjunk kínálni nekik, amit el tudnak fogadni.– Ahogy te is említetted, a körülmények, például a jégcsarnok nagyon fontos feltételei az előrelépésnek. Ennek fényében a jövőkép, amit vázoltál, valóban realitás a következő 2-3 évre?
– Úgy érzem, igen. Két oldalról érdemes megközelíteni ezt a kérdést. Az egyik a szurkolói oldal. Pesterzsébet az egyetlen olyan pálya a jelenlegi mezőnyben, ahol a szurkolók nem tudnak leülni, ahol nem tudunk olyan feltételeket biztosítani, amilyeneket a mai világ megkövetel. Hiába nem drága a belépő, már egy 1000 forintos jegyért is joggal várják el a nézők a normális körülményeket, hiszen sokan családdal, gyerekkel érkeznek, nem engedhető meg, hogy ne lehessen belátni például az egész játékteret. A másik oldal a játékosoké. Azért van a mezőnyben sok számunkra is elérhető, tehetséges hokis. Ha leigazolunk közülük mondjuk tíz olyat, aki úgy tűnik, hogy 2-3 éven belül a magyar hokin belül húzóember lehet, és 2-3 ember bejön belőlük, azzal a jelenlegi helyzetben már akár a bajnoki cím közelébe kerülhetsz, ha meg tudod támogatni őket minőségi külföldiekkel, akikkel most még nem tudunk szerződni. De még egyszer mondom, reálisnak érzem, hogy 2-3 év múlva az élmezőny közelébe érjünk, és ez is a célunk, de ez sok tényezőn múlik. Először azt kell megvárni, hogy egyáltalán milyen bajnokságunk lesz jövőre.
