A góllal debütáló ghánai játékosunkkal beszélgetett a hivatalos oldal.
– Hogyan kezdtél futballozni?
– Egészen fiatalon focizni kezdtem, csak ez érdekelt gyerekként. Édesanyám szerette volna, ha kicsit nagyobb figyelmet fordítok a tanulásra, de én már elsős koromban a 9-10 évesekkel játszottam. Folyamatosan meg kellett küzdenem a nagyobbakkal, és meg kellett találnom a módját, hogy jobb legyek náluk.– Gyerekként kinek a játéka inspirált?
– Andres Iniesta játékát szerettem különösen. Nagyszerűen bánik a labdával, kiválóan passzol, nagyszerűen szolgálja ki a társait. Ilkay Gündogan és Paulo Dybala játékát is kedvelem. Sokat nézem a futball csúcsán játszó játékosokat, hogy tanuljak tőlük, és hiszek benne, hogy ha alázatosan végzem az edzéseket, akkor én is egyre közelebb kerülhetek az ő szintjükhöz.– Milyen klubokban játszottál eddig?
– A ghánai Ajax volt az első csapatom, U12-es bajnokságban játszottam velük. Aztán jelentkeztem próbajátékra a helyi Red Bull Akadémiához, ahol a bátyám, Seth játszott – ő most a finn Jaro játékosa. 31-en voltunk a próbajátékon, de csak kettőnket választottak ki, és végül csak én maradtam az akadémiánál. Folyamatosan bizonyítani kellett, hogy ott van a helyem. A Red Bull Akadémiával Európába jártunk tornákra: Ausztriába, Franciaországba. Az első felnőtt csapatom pedig a Tema Youth volt, amelyben 21 meccsen 10 gólt szereztem, hétszer pedig engem választottak a mezőny legjobbjának.– Mit jelent számodra, hogy Európába szerződtél?
– Hatalmas lehetőséget. Ghánában, sőt, szerintem egész Afrikában minden fiatal játékos arról álmodik, hogy egy nap Európában játszhat majd. Pedig a ghánai bajnokság sem rossz színvonalú, szorosak a meccsek, fizikális a küzdelem. De ahhoz, hogy a karrierünk kiteljesedjen, Európába kell jönnünk, ez pedig nekem most sikerült.– Hogy érzed magad a Ferencvárosnál?
– Nagyszerű a közösség, kiváló emberek alkotják a csapatot. A körülmények, a pályák minősége nagyszerű. Az edzők türelmesek, nagyon sokat tanulok tőlük. Új vagyok még itt, rengeteg dolgot el kell sajátítanom, különösen taktikai téren, de napról napra keményen dolgozom azért, hogy a lehető legjobban kamatoztassam az Istentől kapott tehetségemet.– Az első Fradi-meccseden, a Vasas ellen nem látszott meg rajtad, hogy még alig pár napja készülsz a csapattal. Hogy érezted magad a pályán?
– Igazán jó élmény volt. A csapat nyert, én pedig góllal járultam hozzá a sikerhez. De attól, mert a bemutatkozás jól sikerült, egy pillanatra sem gondolom azt, hogy hátradőlhetek, hiszen még sokat kell dolgoznom és fejlődnöm.– A ghánai nemzeti csapatban is bemutatkozhattál már…
– A Fekete Csillagoknál is fokról fokra jártam a ranglétrát. Az U17-es válogatottal volt egy sikerem, amikor Namíbiában megnyertünk egy tornát. A döntőben nagyon nehéz meccsen Németországot vertük 11-esekkel. Aztán játszottam az U20-as csapatban és a B-válogatottban is. Amikor a felnőtt válogatottban bemutatkozhattam, sajnos hamar megsérültem, így nem tudtam még igazán bizonyítani a Fekete Csillagoknál. De remélem, hogy ez csak is csak idő kérése.– Mit szeretnél elérni a futballkarrieredben?
– Szeretném kihozni magamból a maximumot. A válogatott szereplés fontos cél, és nagy álmom, hogy egyszer a bátyámmal együtt játsszak: két Paintsil egymás mellett igazán veszélyes lenne. Természetesen szeretnék trófeákat is nyerni: remélem, hogy az elsőt már idén megszerzem a Ferencvárossal!
