Vladan továbbra is a Fradi-család tagja marad.
Amikor 2008-ban Kecskemétre szerződtél, gondoltad volna, hogy pályafutásodat a legnagyobb magyar klub emblematikus alakjaként, magyar bajnokként, háromszoros kupagyőztesként fejezed be?
Eszembe se jutott. Annak idején Tomislav Sivic hívott Magyarországra, akivel előtte már Szerbiában is együtt dolgoztunk. Nagyon köszönöm Sivic mesternek, mert nélküle valószínűleg nem lennék most itt. Kecskeméten az első pár hónap nehéz volt, de végül négy szép évet töltöttem ott. Nagyszerű csapat volt, kiváló közösség, ráadásul a Magyar Kupát is megnyertük. Aztán 2012-ben a Fradiba jöhettem. Kiemelkedő pillanat ez a karrieremben. Köszönöm Détári Lajosnak, aki hívott, a menedzsereknek, akik segítettek nekem, és persze a klubvezetésnek: Kubatov Gábornak, Nyíri Zoltánnak és Orosz Pálnak, hogy bíztak bennem.
A Fradinál már az első idényedben beloptad magad a szurkolók szívébe: a 2013 tavaszi, Üllői úti Derbin lőtt 93. perces győztes bombagólodat soha nem felejtik el.
Az a gól tényleg felejthetetlen! Amikor a Fradihoz jöttem, nyilván ismertem már a klubot, és sokat hallottam az Újpest elleni derbiről is. Már a 4. fordulóban Újpesten játszottunk, és a meccs után éreztem, hogy ez a vereség máshogy fáj, mint a többi. Aztán tavasszal jött a hazai meccs, az utolsó perc… Óriási pillanat volt, köszönöm Istennek, hogy hozzásegített ahhoz a találathoz!
Szintén legendás pillanat, ahogy a keresztlécen ünnepelsz a Magyar Kupával a kezedben. Idén már-már természetes volt, de honnan jött az ötlet az első alkalommal?
Nehéz pontosan felidézni. Együtt ünnepeltünk, kézről kézre járt a kupa. Aztán talán Varga Roli és Emir Dilaver mondta, hogy csináljak valami extrát a trófeával! Már nem emlékszem, kitől jött végül a keresztléces ötlet, de biztattak, hogy vicces lesz a kapun ünnepelni. Aztán tradíció lett belőle.
Pár nappal a 2015-ös Magyar Kupa-győzelem után a bajnokságban is legyőztük a Videotont, te sarokkal lőttél a kapuba. Úgy tűnt, tökéletes a pillanat a búcsúra…
Az utolsó fordulóban játszottunk a Videotonnal. Nagyon nehéz volt a készülődés arra a meccsre. Egy nappal a találkozó előtt beszélt velem Thomas Doll, hogy gondban van, mert az új korlátozással csak 10 külföldi játékos lehet a keretben az aktuális 12 helyett. Megrázó volt tudni, hogy eljöhet a búcsú pillanata. Másnap a pályán csak a játékra koncentráltam, mint mindig. Jól is ment a futball, és még a sarkazás is összejött. De akkor a Groupama Arénában mindenki azt gondolta, hogy ez volt az utolsó meccsem. Másnap beszéltem Kubatov Gáborral és Nyíri Zoltánnal, akik biztosítottak arról, hogy ha abba is hagyom a futballt, lesz munkám a Ferencvárosban. Tudtam, hogy tehetek még a klubért, de végül úgy alakult, hogy még két évig a pályán folytattam.
Most ismét adott a kiváló befejezés, hiszen a kupadöntő győztes, utolsó tizenegyesét te lőtted be. Nem bántásképpen, de biztos, hogy itt a vége, Csuka befejezi?
Ezúttal sem volt egyértelmű a helyzet. Amikor megnyertük a kupát a Vasas ellen, ünnepeltem, és nem tudtam, hogyan tovább. Aztán visszamentem Szerbiába, beszéltem a feleségemmel, a családommal, és öt nap után, hideg fejjel arra jutottam: itt a vége, ez a legjobb pillanat a búcsúra. Három Magyar Kupát nyertem a Fradival, az utolsón csapatkapitányként én értékesítettem a mindent eldöntő tizenegyest. Bajnoki címet nyertem, elhódítottuk a Ligakupát és a Szuperkupát is, győztes gólt szereztem az Újpest ellen. 37 évesen mit kívánhatnék még? Köszönöm minden egyes játékosnak, akivel az elmúlt öt évben együtt játszottam a Fradiban. Köszönöm minden edzőnek, aki segítette a pályafutásomat. Köszönöm a teljes Fradi családnak az elmúlt éveket: a szurkolóknak, Czakó Petinek, masszőröknek, doktoroknak, mosodásoknak, a FradiMédiának és mindenkinek, aki itt dolgozik a Fradiban! Nagyon hálás vagyok Kubatov Gábor elnök úrnak, Nyíri Zoltánnak és Orosz Pálnak, hogy itt maradhatok a Fradiban. A lányaim is itt sportolnak: az egyik kézilabdázik, a másik úszik. És én is itt maradhatok, továbbra is a Ferencvárosért dolgozhatok!
Mi lesz az új feladatod?
A balkáni térségben leszek a Fradi játékosmegfigyelője. Na meg persze továbbra is ott segítek, ahol tudok.
A kortársaid, Gera Zoli, Hajnal Tomi, Leandro mind folytatják. Neked nem fog hiányozni a játék?
Dehogynem! Éveken át együtt játszottunk, Böde Danival és Batik Bencével azóta, hogy idejöttem a Fradiba. Viszont nagyban megkönnyíti a helyzetemet, hogy itt maradhatok a Népligetben. Továbbra is rendszeresen találkozhatok majd a srácokkal, a meccseken is gyakran ott leszek. Csak annyi változik, hogy Thomas Dollnak már más játékosokról fogok beszélni. Neki is köszönettel tartozom, ahogy a teljes stábjának is.
Legendás lett a mondásod: Csuka, a Fradi katona. Nagyon sok szurkolót a tragikusan elhunyt kettesünkre, Simon Tiborra emlékeztetett a hozzáállásod. Hallottál róla, esetleg ismerted?
Sokat hallottam Simon Tibor megalkuvást nem tűrő játékáról és Fradi-szívéről. Nagy megtiszteltetés, hogy a városban többször is odajöttek hozzám a szurkolók azzal, hogy én vagyok az új Simon Tibi. Az biztos, hogy a drukkereknek imponál a harcos, hatalmas szívvel játszó futballista, ezt a karaktert pedig a Fradinál az elmúlt évtizedekben a tragikusan korán elhunyt Simon Tibor testesítette meg. Nagyon büszke lennék rá, ha néhány év múlva azt hallanám biztatásul egyik-másik játékos felé: küzdj úgy, mint Cukic!
