Klubunk olimpiai bajnok pólósa újabb egy évet játékosként tölt el, ezúttal már mint csapatkapitány.

– Nagyon felemás évetek volt a Fradival. Hogy látod?

– Mindenképpen felemás volt, valóban, nagyon nagy hullámhegyeink és hullámvölgyeink voltak ebben a szezonban. A hazai topcsapatok ellen egész egyszerűen gyengébbek voltunk. A Szolnoknál is, az Egernél is, előbbi ellen komoly összeomlások történtek, amiknek fejben kellett keresni az okát. A vízilabda folyamatosan változik, amikor az év elején nagy reményekkel elindultunk, nem biztos, hogy reális volt a helyzetünk értékelése. A Szolnok és az Eger évek óta nagyon erős, teljesen komplett csapattá váltak, nagyon egyben vannak, összegyűjtötték és beépítették a munkájukba a nemzetközi és a hazai tapasztalatokat, rutint szereztek komoly tétmeccseken. Nálunk ehhez képest csak elkezdődött az építkezés – legalábbis ezen a szinten. Azt pedig már tudom, hogy ez az utolsó lépcső, ez a szintugrás a legnehezebb. Amikor ősszel kikaptunk az Egertől hattal, nagyon ideges voltam, akkor döbbentem rá, hogy ez is benne van. Ráadásul a hullámvölgy többször oda vezetett, hogy meccs közben összeestünk, míg a profi ellenfél nem állt le, folytatta ugyanúgy, ezért következtek be a súlyos vereségek a Szolnoktól.

– Szerencsére a nemzetközi kupában sikerült jól teljesíteni, pedig, ha jól emlékszem, nem volt deklarált cél a győzelem.

– Az volt a hivatalos cél, hogy valahol döntőt játsszunk. Utólag kiderült, hogy ez itt volt a legkönnyebb, bár az egész kupasorozatban maga az elődöntő volt a legnehezebb. Egy negyeddel a visszavágó vége előtt még nem is álltunk úgy, hogy sikerül a továbbjutás. ehhez képest, azt mondhatjuk, hogy a döntő már sokkal könnyebb volt, nyilván jobban is játszottunk. Sikerült javítanunk, ez „menti meg”, teszi elfogadhatóvá az évünket.

– Amikor a bronzpárbaj elkezdődött, már tudható volt, hogy a szezont követően jelentősen átalakul a keret, további nagyon komoly igazolások lesznek és fontos volna a harmadik hely megszerzése, hogy az új csapat a BL-ben indulhasson. Ehhez képest az OSC ellen nem sok esélyetek volt, így marad az Eurokupa, ahol a címvédést lehet megpróbálni…

– Az OSC ellen simán elvesztett bronzmeccsek után majdnem felrobbantam. Nem is gondoltam volna, hogy még így fel tud bosszantani az ilyesmi. Persze később lehiggad az ember, de akkor ott a második meccs után fel sem mentem egyből az öltözőbe, annyira haragudtam, kimondom: a hozzáállásunkra, vagyis néhány ember hozzáállására, arra, hogy ilyen könnyen adtuk meg magunkat. Egyáltalán nem érdemeltünk a 4. helynél jobbat.

– A helyzet tehát most az, hogy nemhogy nem vonultál vissza, hanem még nagyobb felelősséget vállaltál: te leszel az új Fradi csapatkapitánya. Ahogy ismerlek, ez neked nem formális feladat, nemcsak zászlócserét jelent a meccsek előtt, és a játékostársak felhergelését a vízben a csatakiáltás előtt, hanem vezér szerepet, a többiek összefogását, tehát, mint mondtam, nagyobb felelősséget…

– Így van! Továbbá plusz motivációt és kihívást, s emiatt különösen izgalmas utolsó évet. Amikor Zsolt felkért erre, vagyis elmondta hogy rám gondolt, azonnal igent mondtam. Fogalmam sincs miért, de nem is gondolkodtam rajta. Az, hogy megtisztelő feladat, meg elismerés egy ilyen csapat kapitányának lenni, nem igazán jutott eszembe és nem is nagyon foglalkoztat. De azt tudom, hogy most ennek a csapatnak így a legjobb és azt is, hogy sokat tudok segíteni majd. Számomra pedig ez a feladat – a kiváló érkező játékosok mellett – újabb impulzust ad! Biztos, hogy nem lesz könnyű, de ne is legyen az, ha ez az ára annak, hogy sikeresek leszünk. Nekem személyesen ez egy olyan élmény lesz, aminek el kellett jönnie a pályafutásom alatt. Reccóban ezt sosem gondoltam igazán fontosnak, de amióta itthon vagyok már egy kicsit másképpen látom.

Teljes interjú: VLV