Vízilabda csapatunk új játékosával, Vámos Mártonnal beszélgettek.

– Mi a döntés oka? Mégiscsak egy olyan csapatból mész el, amelyik háromszor nyert bajnoki címet, s most, ugye, elhódította a Bajnokok Ligáját!

– Jó kérdés, mert tényleg nagyon szeretem ezt a csapatot és nagyon jól érzem itt magam. De négy év hosszú idő, és bár én nem vagyok az a nagy „mocorgós”, két klubban játszottam idáig, a Vasasban és Szolnokon, de úgy gondoltam, egy kis változatosság jót tehet. Részben a játékomnak, másrészt pedig budapesti klubról van szó. A fővárosban régóta nincs olyan erős, nagy klub, amely nemzetközi szinten eredményes lehet, a legjobb játékosok az elmúlt években vidéki csapatokban szerepeltek. A „visszaáramlás” elindult, jó lenne ismét felhelyezni Budapestet a klubvízilabda világtérképére. Mint ismeretes hét játékos érkezik a Fradiba, ilyesmi nem minden évben történik, s ez jó alkalom arra, hogy eddig számomra ismeretlen játékosokkal mihamarabb egy jó közösséget hozzunk létre.

– Most jön egy új korszak, Budapest megint, Népliget, nagyon sok sztárjátékos, mondhatni, hogy egy nagyon komoly all star csapat, világválogatott, amelyik nem öregfiúkból áll, hanem a pályájuk csúcsán lévő játékosokból. Ezzel kapcsolatban mik a várakozásaid? Mit remélsz?

– Igen, lehet mondani ezeket, de azért földhözragadtabban látom ezt a dolgot. Megint csak a Szolnokkal példálóznék, az első évemben akkor is csupa jó játékossal teletűzdelt csapat voltunk, mégsem nyertünk semmit. Kell egy érési folyamat, hogy a játékosok egy új rendszerben megszokják egymást, ráadásul hét új csapattag lesz, például Manóval nem is játszottam még együtt, csak a válogatottban. Egyedül Dumi az, akivel már három éve játszom együtt, meg nyaranta. Úgyhogy csupa-csupa új dolog lesz, új edző, meg kell szokni egymást, meg kell szokni, hogy mik az elvárások, akár edzésen vagy akár edzésen kívül, a parton. Nem szabad arra számítani, hogy mi most összeállunk és azonnal a világ legjobbjai leszünk, hanem igenis el kell telnie szerintem egy kis időnek, hogy megszokjuk egymást és úgy tudjunk játszani, ahogy azt mi is elvárjuk magunktól, meg amiért össze lett hozva ez a csapat. Nem szabad türelmetlennek lenni, hanem hinni kell benne és csinálni kell, akkor is hogyha esetleg az elején nem úgy megy.

– Ilyen szempontból lehet szerencsés az a helyzet, hogy nem sikerült az „előző Fradinak” kiharcolni a BL-szereplést? Tehát úgy értem, hogy van idő az összeszokásra, az Eurokupa mégsem annyira erős. Vagy te inkább mindjárt a BL-ben szerettél volna ott lenni?

– Hát, az mindegy, hogy én mit szeretnék, vagy mit szerettünk volna, ez így alakult. Nem mondom, hogy szerencsés, hanem egy kicsit szerencsétlenség, mert azért a keret alapján ez egy erős BL-csapat. Úgy gondolom azért jobb terep volna, hogy összekovácsolódjunk, megismerjük egymást, mint az Eurokupa, ami nem ugyanaz a szint, mint a BL. Úgyhogy én azért azt mondom, hogy ez nem egy jó dolog, de ha már így alakult ezt kell a javunkra fordítani, és az Eurokupában megmutatni azt, hogy mi milyen csapat vagyunk és ott megpróbálni jól összeszokni. Azért mégis nemzetközi kupa és külföldiek ellen játszunk, külföldi bíráskodás, tehát valamennyire imitálja a csúcsszínvonalat, de mégsem ugyanaz.

Teljes interjú: VLV