A DVTK jutott tovább az elődöntőbe.
DVTK Jegesmedvék 3-0 Ferencváros
Harmadok: 0-0, 1-0, 2-0
Gyorsan megkaptuk az első két perces büntetésünket a mindent eldöntő hetedik mérkőzésen, Kovács akasztott bottal, jöhetett is egyből a speciális játék kivédekezése. Ami sikerült is, majd egyből jött a következő, Kiss Ákos is kicsit meggondolatlan volt, de ebben a két percben sem tudtak előnyt szerezni a hazaiak. Ezután pedig mi is próbálkozhattunk, a fór rosszul indult, mert eladtuk a pakkot, utána viszont egész gyorsan felálltunk, majd több jó lövést is megeresztettünk, ám nem talált utat a kapuba a játékszer. Egyenlő létszámnál leginkább a DVTK jött előre, mi pedig a védekezéssel voltunk elfoglalva, ezt fűszereztük kontrákkal, amikben igazán komoly lehetőséget nem tudtunk kialakítani. A harmad derekán Hardi kapott össze a miskolciakkal, mi jöttünk ki rosszabbul a kakaskodásból, Ricsi 2+2-t kapott, emiatt ismét kevesebben lettünk, de a kapunkat továbbra sem tudták bevenni.
A folytatásban aztán újabb összezörrenés történt, ezúttal Garbaczba kötött bele Pavuk, termetes bekkünk állt elébe a bunyónak, de a vonalbírók lefogták, ezt nehezményezte, így egy fegyelmi büntetést kapott. Igazi helyzetek nem nagyon alakultak ki egyik oldalon sem, mi pedig a második fórunkat sem tudtuk értékesíteni. A játékrész felénél nagy lehetőséget kapott a Diósgyőr, két percig kettős előnyben játszhatott: az első büntetés véleményes, abból van két tucat egy meccsen, Kovács palánkra lökése viszont teljesen egyértelmű volt, ő is kapott egy fegyelmit. Csapatunk pedig elképesztő energiákat megmozgatva kivédekezte a helyzetet, ám a kiegészülés után sem szűnt meg a nyomás, egy takarásból érkező korong pedig elment Sevela mellett, a hálóba. Majd rögtön jött a második hazai gól egy rossz csere után, ám ezt a zebrák les miatt érvénytelenítették, nem volt nagy a reklamálás, valószínűleg ült az ítélet. Ezután viszont mi voltunk az aktívabbak, akár egyenlíthettünk is volna, de nem sikerült, a legnagyobb helyzet talán Tendler előtt akadt, aki fölé lőtt közelről.
A záró húsz percre nagy lendülettel mentünk bele, ám egyből hibáztunk is, egy rossz korongkezelés után egyedül vihette Sakaris Sevelára, a miskolci légiós nem rontotta el a helyzetet. Közel voltunk ahhoz, hogy visszajöjjünk a meccsbe, több remek akciót vittünk végig az ekkor már inkább biztonsági játékot bemutató hazaiak ellen, de csak nem akart összejönni a szépítés. A hajrában, az utolsó két percben a kapust is lehozta Lindqvist mester, hátha, ám ma ez sem jött be, bár sokáig tartottuk a pakkot, lőttünk is, végül Galanisz kihasználta, hogy Sevela nincs a helyén, ezzel beállítva a végeredményt.
A MOL Liga negyeddöntőjét 4-3-ra nyerte a Diósgyőr, ennek ellenére is nagyon büszkék lehetünk a srácokra, hiszen az idei szezonban több alkalommal is megjavították a korábbi Fradi MOL Liga „rekordokat”, soha nem produkáltunk olyan győzelmi szériát az alapszakaszban, mint idén, valamint a liga története során soha nem nyertünk meccset a rájátszásban, most háromszor is sikerült. Szép volt, fiúk!
Greg Lindqvist
Olyan szörnyű alapszakasz után, amilyen nekünk kijutott, ez a negyeddöntő maga volt a csoda. Az a tény, hogy hét meccsre kényszerítettük az alapszakasz győztesét, a kétszeres bajnokot, sőt kétszer Miskolcon le is győztük őket, az mindent elmond. Sajnos mára két alapjátékosunk is kidőlt, így megint rövid lett a kispadunk, és őszintén szólva a végére elfáradtunk, ám így is egy nagyon szoros meccset játszottunk. Ma még csalódottak vagyunk, de úgy gondolom pár nap múlva már boldogok leszünk a teljesítményünkkel, mert valóban mindent kihoztunk magunkból.
