Támadónk Bödével közösen pluszmunkát is vállalt, önként.
– A napi tréningek és a Rapid meccs után is belefutottam már, hogy Böde Danival a szállodai folyosón edzetek. Mit is csináltok pontosan?
– Megbeszéltük, hogy edzések után egy kis hasizmot fejlesztünk. Ezt minden edzés után megcsináljuk, még Budapesten kezdtük el, és ha visszamegyünk, szerintem folytatni is fogjuk.– Ezt az edzők írták elő?
– Magunktól találtuk ki, Dani hozta fel, én csatlakoztam hozzá, a szakmai stáb pedig jóváhagyta.– Ilyen jóban vagy Danival, közös a különedzés?
– Persze, jóban, de igazából mindenkivel kiváló a kapcsolatom a csapatban. Természetesen akad, akivel többet beszélek, van, akivel kevesebbet, de mindenkivel, így Danival is remek a kapcsolatom.– Most aztán tényleg össze vagytok zárva, szinte a nap huszonnégy órájában a csapattársaiddal vagy. Nehéz ügy?
– Eleve, amikor otthon vagyunk, akkor is sok időt töltünk együtt, napi a kapcsolatunk. Itt valóban lényegesen többet vagyunk együtt, de már megszoktuk az edzőtáborokat, ez nem az első. Szerintem teljesen jól van így, csak használ a csapategységnek.– 2015 nyarán érkeztél a Ferencvároshoz, hogy érzed, mennyiben lettél más futballista?
– Ha valaki egy másik csapatba igazol, akkor az elején mindig nehezebb, így az természetes volt, hogy nekem is meg kellett szoknom a Ferencváros közegét. Ismertem a csapatból pár embert, és mindenki azon volt, hogy be tudjak illeszkedni, sokat segítettek, de szerencsére ezzel nem is akadt gond. Másfél év alatt sok mindent megéltem, és úgy érzem, hogy minden szempontból jobb játékos lettem. Persze, ettől függetlenül még mindenben van hova fejlődnöm, és azon is dolgozom, hogy jobb játékossá váljak. Hiszek ebben, úgy érzem, jó úton járok.– A szezon elején nem láthattunk a pályán.
– Volt egy kisebb sérülésem, de azt követően visszajöttem. Lekopogom: a felkészülés alatt talán egy edzést kellett kihagynom, aminek nagyon örülök. Remélem, hogy a következő hetekben sem lesz semmi problémám, és minél jobb állapotban tudok a csapattal nekivágni a szezonnak.– Csendes volt a szállás péntek délután, látni, hogy nehezebbek a lábak. Te hogy érzed most magad?
– A felkészülésből eltelt eddigi időszakban most érzem magam a legfáradtabbnak, de ez normális. Jó ideje napi két edzéssel készülünk, meccsterhelés is van közben, most természetes, hogy fáradtak vagyunk, de ennek meg lesz az eredménye. Lesz ez még jobb is.– A Rapid elleni meccs a mérések szerint nagyobb tempójú volt, mint egy NB I-es meccs. Te is így érezted?
– Az egy edzőmeccs volt, nem tétmérkőzés, de érezni lehetett, hogy valóban erősebb volt jó pár NB I-es meccsnél. Az osztrák liga egy komoly bajnokság, ráadásul a Rapid az Európa Liga csoportkörében is szerepelt. Érezni lehetett, hogy az ellenfél minden játékosa nagyon képzett, gyors tempóban folyt a játék. Felvettük velük a versenyt, a második félidőben nekünk is voltak lehetőségeink. Ők egy büntetővel nyertek, de úgy érzem, jó meccset játszottunk a Rapiddal.– Most vagy a legfáradtabb, ma viszont a Slovan Liberec ellen játszunk, amely szintén Európa Liga-csoportkörös volt. Ilyenkor nincs más hátra, mint összeszorítani a fogakat és menni előre?
– Ilyenkor egy picit mindenki azért is játszik, hogy megmutassa magát, bizonyítsa, hogy ő a legjobb a posztján, és emellett az erőnlétét is a lehető legjobbra fejlessze. Egy edzőmeccsen nem az eredmény az elsődleges szempont, hanem az, hogy összecsiszolódjunk, hiszen több új játékosunk is van. Azt mondják, a legjobb edzés a meccsterhelés, ebből a szempontból pedig kifejezetten jó, hogy ilyen erős, a nemzetközi ritmusban edződött csapatokkal játszunk.– Még nem gondolunk az edzőtábor végére, de mielőtt hazamegyünk, milyen rendelést adsz le a családnak, milyen „hazaival” várjanak?
– Még nem tudom (nevet), de az biztos, hogy valami finomságot megengedek majd magamnak. Megszoktuk, hogy főként salátát, párolt zöldséget, csirkét fogyasztunk, de egy ilyen erős edzőtábor után valami jó kéréssel állok majd elő, az biztos.
