Azt is megnézheted, hogyan mentette meg Batik Bence Emir labdáját.
– Milyenek az első benyomásaid a valenciai pályáról?
– Nagyon jó, hogy ismét füvön edzünk. Teljesen más érzés, mint a műfű, sokkal puhább, sokkal jobb érzés a testnek. Az idő is melegebb, mint Budapesten.
– És a pálya környéke milyen?
– Érdekes (nevet). Egy labdát kilőttem a narancsosba (ezt a szót magyarul mondja), de Batik Bence végül kihozta.
– Az edzőtáborra új frizurával is készültél…
– Igen, mondtam Marcónak, hogy neki kell levágnia. Fogott egy gépet, és ez lett belőle.
– Hogy tetszik az eredmény?
– A feleségemnek tetszik, és nekem is bejön. Nagyon nem izgat egyébként a hajam, de szeretem, ha kicsit őrülten néz ki, úgyhogy jó így.
– Szerdán a Rapid ellen játszunk. Egykori Austria Wien-játékosként biztosan érdekes lesz ismét a rivális ellen pályára lépni…
– Annyira nem, hiszen csak egy barátságos meccs lesz. Jó meccsre számítok, jó lesz látni, hol tartunk, mennyire vagyunk fittek. De nem lesz különleges számomra más felkészülési mérkőzésekhez képest. A lényeg, hogy kiderüljön, min kell még javítanunk, megnézzük, hogyan tudnak az érkezők beilleszkedni a csapatba. Ebben az időszakban az a cél, hogy jobban összeszokjunk, egyre olajozottabb legyen a játékunk, tudjuk egymásról pontosan, ki hogyan mozog. Jó, hogy erős ellenfelekkel játszhatunk, és biztos vagyok benne, hogy élvezni fogjuk a játékot.
– Az új érkezők közül Botka Endre ugyanazon a poszton játszik, mint te. Ki lesz tavasszal a Fradi kezdője a védelem jobb oldalán?
– Azt még nem tudom megmondani. De nagyszerű, hogy itt van, jó játékos, és biztos vagyok benne, hogy a konkurenciaharc a legjobbat hozza majd ki mindkettőnkből. Az eddig itt töltött két és fél évem alatt nem igazán volt másik jobb-bekkünk, ami nem volt egyszerű a csapatnak. Endre a Honvédban jó teljesítményt nyújtott, most megvolt az esélye, hogy a Fradiban játszhasson. Fiatal, úgyhogy még tovább fejlődhet, és hasznos tagja lesz a Fradinak.
– Erősebbek leszünk tavasszal, mint ősszel voltunk?
– Persze! Tudjuk, hol tartunk, tanulunk az őszi hibáinkból. Minőségi a játékoskeretünk, mindenki tudja, mit kell csinálnia. Tudjuk a célt, és azt is, hogy képesek vagyunk elérni!
– A hétfői indulás előtt láttuk, hogy különleges hússal érkeztél.
– Igen, ez egy bosnyák specialitás. Az új évre vettem egy csomót otthonra, de mindig hozok a fiúknak is. Muszáj, mert Böde is hoz a saját otthonából kolbászfelét – meg kell mutatnom neki, mi az igazi minőség!
– Jellegében ez is hasonló a kolbászhoz?
– Ebben csak marhahús van, semmi disznóhús. Néha otthon én is készítek a családommal, a srácok pedig mindig kapnak kóstolót.
– És szeretik?
– Igen, mindenkinek ízlett.
– Két kicsi gyermeked van. Ők barátkoznak már a labdával?
– Said még kicsi ehhez, ő egyéves lesz márciusban. Ajdin egy évvel és két nappal idősebb, ő már rugdossa a labdát. Szerintem nagyon tehetséges. Ahogy meglátja a labdát, rögtön ellövi. Nagyon ritkán véti el a labdát, ügyesen csinálja. Örülök neki, hogy van érzéke a focihoz. Majd gyakorlunk közösen is. Nem fontos, hogy profi futballista legyen, viszont mindenképp szeretném, hogy sportoljon. A fizikai fejlődés mellett fegyelmet tanul és a jellemre is jó hatással van a sport.
– A családod hol lakik most?
– Most Bécsben vannak, mert Budapesten nagyon hideg volt. Én folyamatosan edzettem, aztán most itt vagyunk Spanyolországban. Amikor hazamegyünk Valenciából, akkor ők is visszajönnek Budapestre, hogy együtt legyünk.
– És addig hogy viseled a hiányukat?
– Nehezen. Ráadásul a fiúk nagyon kicsik még, nem értik, mit csinálok, miért nem vagyok otthon. Bár Ajdinnak már van fogalma róla: amikor a feleségem kérdezi tőle, hogy hol van apu, mutatja az ujjaival, hogy pénzt keres, ahogy a nagypapájától tanulta. Közben lendít egyet a lábával is, mutatva, hogy focizom, nagyon vicces!
