Szakértés vacsorára a Haladás elleni bajnokiról.

Bognár György

A Fradi vezetőedzője egyértelműen a válogatott felkészülése miatt elrendelt háromhetes szünettel magyarázza a Ferencváros visszafogott teljesítményét. Mondandójában kitért arra is, hogy a szombathelyiek az első félidőben több góllal is vezethettek volna, tehát nem a szerencse számlájára írható az ellenfél sikere.

Kétségtelenül igaza van abban, hogy szokatlan és szakmailag megmagyarázhatatlan versenyprogrammal zajlanak idén a hazai bajnokságok. Ez a nyilatkozat túlmutat a mérkőzés értékelésén, valószínűleg ilyennel még nem találkozott, de megnyugtatásul írom le: mi sem. Csakhogy…

A vasiak éppen ugyanennyi időt töltöttek el tétmérkőzés nélkül, mégis kiválóan futballoztak. Szép akciókat vezettek, bődületes kapufákat lőttek, érezhetően jobban ráhangolódtak a találkozóra, mint a fővárosiak, akik amolyan rutinfeladatnak tekintették az összecsapást. Ez a találkozó is bizonyította, hogy képességek terén minimális különbség van csak a csapatok között, aki jobban hajt és megnyeri a párharcok többségét, nemcsak kiegyenlíti tudásbeli hátrányát, hanem képes a játék irányítására is.

Az idén a Fradi sokat vesztett megszokott lendületéből, nagy területeket hagy az ellenfeleknek a kezdeményezéshez, a Hal pedig élt is ezzel a lehetőséggel. Új oldaláról ismerhettük meg az első gól szerzőjét, Gaál Bálintot, aki nagyszerűen lőtte a szabadrúgásokat. Jó látni, amikor valakinek a lábfejéről úgy pattan a labda, mint szabályos lökésnél dákóról a biliárdgolyó. Az idény elején úgy tűnt, nehéz szezon elé néz a Haladás, de a kezdeti nehézségeket követően – az elmúlt szezonhoz hasonlóan – kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt a csapat.

NS