Klubunk korábbi játékosával, a nyáron Bolognába szerződő Ádámmal beszélgetett az Index.

Hogy néz ki egy heted, edzés szempontjából?
Egy olyan héten, amikor csak vasárnap játszunk, a hétfő pihenőnap, a kedd és a szerda nagyon erős, akkor kapjuk meg a legnagyobb terhelést. Azután már egyre inkább a meccsre figyelve készülünk, de még a csütörtök is elég kemény.

Abban, hogy a Bolognához igazoltál, volt-e esetleg szerepe annak, hogy már korábban is szeretted az olasz focit?
Jó kérdés, mert biztos sok emberben felmerült, miért jöttem ide. A többi lehetőségről nem beszélnék, azt az időszakot már lezártam. Nem is tartom lényegesnek, és a klubommal szemben sem lenne etikus arról beszélni, mi volt. Sokkal több értelmét látom elmondani, hogy miért a Bolognát választottam. Egyrészt az én véleményem szerint – és szerintem rengeteg ember hasonlóan gondolja – az olasz bajnokság ott van a top öt bajnokság között. Függetlenül attól, hogy nálunk úgy van megbélyegezve az olasz foci, hogy a “magyar játékostemető”. Sajnos az elmúlt évek során tényleg nem volt olyan játékos, akinek olyan nagyon kijött volna itt a lépés, de én nem ebből indulok ki, mert azt gondolom, hogy ugyanúgy adott a lehetőség itt is. Hogyha az ember él vele, és mellette keményen dolgozik, akkor nem hiszem, hogy Olaszország feltétlenül játékostemető lenne.

A te döntésed volt a Bologna, vagy a téged menedzselő CMG-é?
Szerintem az egy sztereotípia sokaknál, főleg, aki nincs benne a fociban, hogy “hú, biztos a játékosügynök járt itt a legjobban”, ami egy elég nagy butaság. Megvoltak a lehetőségeim, és én voltam az, aki azt mondta, hogy “igen, ide szeretnék jönni”. Sokat nyomott az összképben, hogy nagyon régóta figyeltek. A Bologna talán egyike volt azoknak a kluboknak, akik a legrégebb óta követték a meccseimet, már az Eb előtt is. Az is fontos volt, hogy tudjak a klubnál beszélni az vezetőedzővel, a másodedzővel, és olyan visszajelzést kapjak tőlük, hogy tisztában vannak a képességeimmel, és megvan velem a tervük a jövőre nézve. Hogy fel akarnak építeni, kész játékost akarnak faragni belőlem. Ez az egész nagyon megfogott, megtetszett. Ehhez még hozzájött, hogy az olasz bajnokságot sokkal taktikusabbnak tartom, mint bármelyik másikat, így itt nagyon jól el tudom sajátítani a mozgásokat mint védekező középpályás, de mint támadó-középpályás is. Függetlenül attól, hogy valaki a 6-os vagy a 8-as poszton játszik a 4-3-3-as játékrendszerben, fontos, hogy taktikailag is érett legyen, tudja, hol a helye, mikor és hová kell húzódni támadáskor vagy védekezéskor. Azt gondolom, hogy ez az igazolás még jobban összejött, még jobban sikerült, mint vártam. Akár a klubra gondolok, akár magára a csapatra vagy a városra, szóval minden így együtt. Szakmailag pedig ott tartok, amit kitűztem magamnak, szépen lassan, fokozatosan megyek feljebb és feljebb a lépcsőfokokon.

Mi az, amiben szerinted a legtöbbet tudnál fejlődni, illetve miben kellene?
A támadójáték. Úgy érzem, hogy amikor támadóbb szerepkörben játszom, lásd például az első Olasz Kupa meccsünket, akkor bennem van, hogy taktikailag szabadabb pozícióban vagyok, és kicsit bátrabban tudok előremenni. Itt Olaszországban abban is rengeteget tudok fejlődni, hogy akkor is többet menjek előre, amikor védekező-középpályás szerepkörben vagyok.

Úgy általában véve az edzések mennyivel erősebbek, mint otthon?
Itt talán több hangsúly van a taktikai edzéseken. Magában az edzések felépítésében nagy különbségek nincsenek, ugyanakkor az edzéseknek a tempója, maga egy labdatartás, egy passzgyakorlat, egy egymás közti játék, minden-minden sokkal gyorsabb labdával és labda nélkül is, sokkal előrébb, sokkal gyorsabban kell gondolkodni. Ezzel gondolom nem mondtam sok újat, mindig ezt szokták mondani. Mágikus dolgok nincsenek, viszont az intenzitás teljesen más.

Neked alapelvárásod volt, hogy rögtön a kezdőcsapatba kerülj?
Nem, dehogy. Ehhez nyilván kellett – most nem magamat fényezve – egy nagyon jó felkészülés. Egy elég kemény felkészülésről beszélünk, a hírhedt olasz alapozásról, de meg is adja az erőnlétet az egész évre.

És tényleg olyan kemény volt?
Hát igen. Nekem ugye a futás része eddig soha nem fájt az edzésnek, de itt azért volt egy-két nap, amikor én is azt mondtam, hogy “jaj, csak ezt már ne kelljen”. Szóval volt, ami már tényleg szakítópróba jellegű volt, de nyilván ez is a mi érdekeinket szolgálta. Persze erre fejben úgy áll rá az ember – legalábbis jobb, ha úgy áll rá –, hogy nem szívatni akar az edző, hanem jobb játékossá tenni. Visszatérve az előző kérdésre, egyáltalán nem volt alapelvárás, hogy kezdő leszek, hiszen már beszéltünk róla, hogy milyen játékosok vannak a középpályán. Ilyen szempontból előrébb tartok, bár arról azért nem szeretnék beszélni, hogy stabil kezdőjátékos vagyok, mert ez messze nem igaz. Még ennél sokkal többet kell letennem az asztalra, hogy ezt elmondhassák rólam. Én pedig valószínűleg akkor sem fogok magamról ilyet kijelenteni. Mondjuk úgy, nagyon örülök neki, hogy eddig ennyi játéklehetőséghez jutottam, ha így nézzük, előrébb tartok, mint számítottam.

Az a fajta játékstílus, szerepkör, ami a tiéd, mintha tradicionálisan alul lenne értékelve a magyar futballban (is), te ezt hogy látod?
Hát nyilván mindenki azt szereti, aki gólokat lő, látványos dolgokat csinál a kapu előtt, de én annak örülök, hogy azért a szakmán belül otthon is megbecsültek, legalábbis a Ferencvárosnál, más klub nevében nem tudok nyilatkozni.

A teljes, tartalmas interjút ide kattintva olvashatjátok el.