A hazatérő centerünk és friss olimpiai bajnokunk, Mitrovics nyilatkozott.

Szirányi Balázs

A legutolsó emlékem nem a bajnoki cím, hanem hogy Bíró Attila edzősködése alatt már többet játszottam Tóth Laci mögött második centerként. Sok emlékem van, furcsa is, mert egyszerre új és ismerős minden, és ez jellemző a városra, a hazatérésemre. A szagok, az uszoda olyan, mint tizenkét éve, az öltöző is ugyanott van, mégis minden más, mint amikor elmentem, sok minden változott. Szép ívet futott be a pályafutásom Spanyolországban, más lesz a feladatköröm, mint régen, de nem is lehet összehasonlítani a tizenkét évvel ezelőtti helyzetet a mostanival. Nincs ezzel probléma, a játékkal sem lesz gond, a beilleszkedés lehet kihívás – vagy az sem.

Stefan Mitrovics

Az olimpiai ünneplés olyan volt, mint az antibiotikum a betegségre, 48 óra, aztán elmúlik, megy tovább a világ. Jó környezetbe kerültem, ismertem már Varga Danit, Madaras Norbit és Tóth Marcit is Szolnokról, illetve van két szerb csapattársam is. Mindenki kedvesen fogadott, ami jó érzés. Szerencsére már a júniusi egyeztetéskor kiválasztottam a lakásunkat, a feleségemmel és a kisbabánkkal oda költözünk, ahol az ausztrál légiósok laktak.

NS