Ottó mellett Hajdú Attila is megszólalt.

Vincze Ottó

Nagyon örülök, hogy közelebb kerültek egymáshoz az álláspontok. Mindkét félnek vannak érvei, de a legfontosabb a Ferencváros érdeke. Az pedig azt diktálja, hogy a hangulat, a varázs mindig meglegyen a Groupamában, az pedig csak akkor lesz meg, ha a Fradi-család összefog. Nyilván kellenek kompromisszumok, de a közös cél érdekében meg kell hozni. A 29. bajnoki címet közösen kell ünnepelni! Már csak azért is, mert mindkét félnek megvan a maga érdeme a sikerben. A tábor eddig is támogatta a csapatot, ha a stadionon kívül, akkor ott. A vezetők pedig nagyon mélyről újraépítették a Ferencvárost és megteremtették az esélyt Azt soha senkinek nem lenne szabad megkérdőjelezni, hogy ki a nagyobb fradista, Ezt mindenkinek magának kell éreznie. Józsi bácsi Nyírbátorban lehet, hogy csak évente egyszer tud elmenni egy Fradi-meccsre, de ettől még ugyanakkora fradista lehet, mint én. Mindenki azért dolgozik, hogy a Ferencváros még magasabbra emelkedjen, de ehhez lépni kell egymás felé, és akkor majd észreveszik, hogy ugyanaz az érzés fűti őket. Lehet, hogy voltak hibák a kommunikációban a felek között, megbántották egymást, de ugyanazt akarták. A Fradinak olyan státusza van, amit nem lehet megkérdőjelezni. Hajrá, gyerünk, a cél a nemzetközi sikerek!

Hajdú Attila

Hogy mennyire lesz áttörés ez a mostani megállapodás, nem tudhatjuk, de az üdvözlendő, hogy valamerre elbillent ez a patthelyzet. Kétségtelen, hogy a tribünről ki kell zárni a randalírozást, ezzel minden józan eszű ember egyetért, az erre irányuló törekvés jó volt. Közben azonban azt is látni kell, hogy a Fradi szurkolótábora – amely nem okvetlenül a balhés emberekből áll – valóban a tizenkettedik játékos, sokszor átéltük a pályán annak idején mi is. Ezekről a szurkolókról lemondani nem szabad. Kényes kérdés ez, ezzel tisztában vagyok, és hogy a mostani meccs után merre megy tovább a történet, nem tudom, de megoldást kell találni. Az a Fradi-tábor, amely nem a balhézással, hanem a szurkolással ott áll a csapat mögött, megérdemli, hogy szurkolhasson. De a balhét minden áron száműzni kell a lelátóról. Ugyanakkor látni kell, hogy ez nem Fradi-ügy, egész Európában tendencia, próbálják megtisztítani a lelátókat a vérmesebb szurkolóktól – de szerintem a jó megoldás a két szélső véglet között, a csendes üldögélés és a lelátói balhé van. Annak idején még a Bernabeuban is volt tábor, akik végig rigmusokkal buzdították a Real Madridot, szerintem ezektől a szurkolóktól nem szabad megfosztani a csapatokat – persze kérdés, hogy hol húzzuk meg a határt. Édesapámék idejéből is emlékszem a lelátói hangulatra, de akkor még kevesebb olyan megnyilvánulás volt a lelátón, amit üldözni kell. A rasszista bekiabálásokat, rigmusokat nem szabad megtűrni, de mondom még egyszer, steril hangulat sosem lesz a futballpályákon. Örülök, hogy a jelek szerint a két oldal a helyzet megoldására törekszik. Sem a nézőtéri csend, sem a feltépett székek nem tesznek hozzá a futballhoz: ami valóban hozzátesz és segíti a játékosokat, az a kettő között van – ezt kell elősegíteni. És ehhez lehet az első lépés ez a kompromisszum.

Rangadó