Olimpiai bajnok legendánkat kérdezték arról, hogyan élte meg a visszatérését a válogatotthoz.
Ismerve a habitusát, érzelmes énjét, természetesen kíváncsiak voltunk arra, vajon miként élte meg azt, hogy ismét címeres pólóban dolgozhatott.
Hogy őszinte legyek, önmagában ez nem mozgatott meg, kis túlzással észre sem vettem. Viszont a Himnusz, no, amikor szólt, gombóc került a torkomba…Most mondjuk azt, hogy sejtettük?
Most egy kicsit nagyképűen hangzik majd, de hallottam már néhányszor, hála istennek nem egyszer játszották a tiszteletünkre, hovatovább az én tiszteletemre. Azaz én nem feltétlen gondoltam arra, hogy elkapnak majd az érzelmek. De elkaptak. Nem tagadom, jó érzés volt hallani, úgy érzetem, csöppet ismét nekem szól.De vajon mik az első benyomások?
Egy folyamatról kell beszélni, amelybe én kicsit kívülállóként bekerültem, ennek megfelelően egyelőre inkább csak nézelődök, érdeklődök. Mélyreható tapasztalatok még nincsenek, nem is lehetnek. Látok embereket, látom a csapatot, a nagy egész azonban még nem állhatott össze. Figyeltem a Tibi által összeállított keretet, a kidolgozott taktikát, jegyzeteltem a fejemben. Varga Zsolttal kidolgoztunk valamit a Fradiban, ami működik, ám ez értelemszerűen másabb, avagy még nekem is szokni kell a feladatot. De nem lesz baj, biztos vagyok abban, hogy működőképes a felállás. Az első meccsemen győztünk, azon vagyok, hogy majd az utolsón is így legyen.
