Nem lehet más a cél, minthogy ezt ma késő este is elmondhassuk magunkról!

És itt jöhetne a hosszú felsorolás, gondolná az ember, ám meglepetésre a lista igen rövid. Mindössze két alkalommal találkoztunk a Videotonnal vagy jogelődjeivel – hogy sport vagy gazdaságjogi értelemben, arra válaszoljanak az ügyvédek… – a Magyar Kupa történelme során. Egyik sem ma volt.

Először 1967-ben mérkőztünk meg velük, akkor még Székesfehérvári Vasas néven futottak ki a pályára. Többek között az ebben az esztendőben aranylabdával elismert Albert Flórián góljával 3-1-re nyert a dr. Lakat Károly által edzett csapat, amely a szezon végére bajnokságot nyert és bejutott a Vásárvárosok Kupájának döntőjébe is.

Másodszor már Videoton néven fogadtak minket Székesfehérvárott, 1972-ben, Csanádi Ferenc gárdájában Albert Flórián ismét gólt szerzett, ezúttal is hármat rúgtunk, kettőt kaptunk, így jutottunk tovább. Egészen a döntőig meneteltünk, amit meg is nyertünk, a Császár így szerezte meg pályafutása első és egyetlen Magyar Kupa aranyát.

Eddig tehát kettőből kettő, és mint tudjuk, három a magyar igazság…

Hajrá, Fradi!