A támadó a Vas népének nyilatkozott.

Január elején hívott fel Kriston Attila, a Ferencváros egykori játékosa – aki jelenleg játékosmegfigyelőként dolgozik a klubnál –, hogy felmerült náluk a nevem – tudtuk meg Ugrai Rolandtól. – Kérdezte, hogy érdekelne-e a dolog. Mivel – és ez valóban nem maszlag – gyermekkorom óta Fradi-drukker vagyok, nem sokat gondolkodtam, jeleztem, szívesen igazolnék az FTC-be. A Ferencváros olyan patinás klub, olyan szintet képvisel, amelynek hívására nem lehet nemet mondani. Tudom, hogy erős a konkurencia a támadósorban, elég ha Böde vagy Diallo nevét említem. De azért szerződtem, hogy megküzdjek a helyemért. Beszéltem új edzőmmel, Thomas Dollal is, akiben egy végtelenül szimpatikus embert ismertem meg. Ugyan ősszel még nem ő volt a Fradi edzője, de biztos vagyok benne, hogy jópár DVD-t látott rólam, tudja mire vagyok képes. Ami a Haladást illeti, szinte csak pozitív élményeim vannak Szombathelyről. Nem voltam még 17 éves, amikor bemutatkozhattam a felnőttcsapatban, ráadásul rögtön Európa-liga mérkőzésen. Nem sokkal később már debütáltam az elsőosztályban is. Rengeteget köszönhetek az Illés Akadémiának, olyan képzést kaptam, ami példaértékű, különösen volt edzőmnek, Simon Attilának tartozom hálával. De köszönettel tartozom a tulajdonosoknak, vezetőknek, így Kóbor Lászlónak, Illés Bélának, Halmai Gábornak, Tóth Miklósnak is. Szép hat-hét évet töltöttem el Szombathelyen, annak ellenére is, hogy a vége azért nehéz volt. Egy biztos, szükségem volt a környezetváltozásra. Nem tudom játszom-e a szombati, Haladás elleni Ligakupameccsen, mindenesetre nincs tapasztalatom abban, hogy milyen az, amikor az ember volt együttese ellen lép pályára. Biztosan furcsa érzés.

(vaol.hu)