Trinidad vezető napilapja, a Newsday címlapon számolt be a tegnapi eseményekről. Leírják továbbá, hogy Ancilla, az édesanyja és öccse, Akini továbbra is mellette vannak, s hogy az ő költségeiket a Ferencváros állja. Összefogott a trinidadi (sport)társadalom is, lehet kapni ‘Akeem Adams, a szív harcosa’ pólót, mintegy háromezer forintért, a válogatott felajánlja az Új-Zéland elleni jövő keddi meccsének bevételét, melyre kiemelt jegyárak vannak, épp Akeem miatt. Volt klubja, a több más ferencvárosi futballistát is adó W Connection is felajánlotta a Szuper-kupa meccsből származó bevételeket.

A sportminiszter, Anil Roberts így nyilatkozott: „ez nagyon szomorú hír. Annyit tudunk tenni, hogy továbbra is imáinkban tartjuk, és családja erejéért is imádkozunk. Az orvosok mindent megtesznek. Mi tovább támogatjuk őt és családját. Még mindig a legjobbat reméljük. Azt halljuk, hogy rengeteg támogatást kap, amiért hálás vagyunk a magyaroknak. Ő egy harcos és kívánjuk a legjobbakat neki és családjának. És valami jó hírre várunk… Én is megveszem a speciális jegyeket [a válogatott meccsre], erre kérünk mindenkit.”

A minisztérium elindít egy biztosítási programot is, minden trinidadi játékosra.

Akeem volt edzője, Stuart, Charles Fevriere, elmondta, nem tudja szavakba önteni, mennyire sajnálja Akeemet- „Mindig egy nagyon jólnevelt srác volt, remek karrier-kilátásokkal. Most, hogy ez történt… nem lehet mást mondani, mint hogy nagyon szomorú.”

A W Connection, amely saját bevételeiből is felajánlott a családnak, erre kéri a ligát is. A tulajdonos David John-Williams szerint, „Mindig nehéz, amikor ez történik a gyerekeddel. Nekem is van gyerekem és nem tudom elképzelni sem, milyen lehet. Igazság szerint nem is akarok gondolni Adamsre, annyira elszomorít a dolog. De ha magához tér, akkor tudom, hogy erős lesz, mint egy oroszlán, mert ebből visszajönni felsőbb erővel lehet”.

Sheldon Phillips-et, a szövetség főtitkárát elkeserítette az amputáció híre: „Még mindig keresem a szavakat, mióta hallottam reggel, nem térek magamhoz. Ez nagyon szomorú, a legnehezebb az, hogy felfogjuk, a túlélése a lábszára elvesztése után sem biztos…”