A legendás balszélsőre emlékezünk.

84 évvel ezelőtt, ezen a későnyári napon született a magyar futball történetének egyik legzseniálisabb és – jó értelemben véve – talán legőrültebb játékosa, Czibor Zoltán.
A vasutas családban születő gyermek 1929. augusztus 23-án, Kaposváron látta meg a napvilágot, ahonnan aztán hamarosan a sors és a munka a famíliát egészen Komáromig sodorta. A később, legendás driblijei miatt „Rongylábúként” is emlegetett kissrác két testvérével együtt itt, a helyi csapatban kezdte el labdarúgó karrierjét.

A családi hagyományokat követve, mozdonyvezetőként munkába álló Czibor számára a következő állomás 1948 nyarán már a Ferencváros volt, ahol nagyon gyorsan a közönség egyik kedvence vált belőle. Nem csoda, hiszen ilyen isteni tehetséggel megáldott balszélsőt előtte és utána is csak keveset látott a sok mindent megélt zöld-fehér publikum. Mondják, a rendkívül gyors, a labdával mindkét lábával kitűnően bánó futballista olyan bámulatosan cselezett és váltott irányt, hogy sokszor szinte még ő maga sem tudta, mi következik majd a következő pillanatban… Az FTC-vel 1949-ben bajnoki címet nyerő labdarúgó 70 bajnoki mérkőzésen 33 gólt szerzett klubunkban. A „Rongylábú” a Fradiban valódi otthonra lelt, 1950-ben a regnáló kommunista hatalom döntése értelmében mégis távozni kényszerült. A Csepeli Vasasba, majd egy, a Bástyában (az MTK éppen aktuális elnevezése volt) eltöltött rövid próbajáték után végül minden ellenkező törekvése ellenére is a Budapesti Honvéd csapatába volt kénytelen szerződni, ahol 1955-ben 20 találattal lett a bajnokság gólkirálya. Czibor a magyar válogatottban, a legendás Aranycsapat alapembereként 1949-1956-ig 43 mérkőzésen 17 gólig jutott. A „Bolond” névre gyakorta rászolgáló, hírhedten rendszerellenes – és ebbéli meggyőződését ráadásul nem ritkán nyíltan hangoztató – futballista részt vett az 1956. október 23-i és az azt követő fegyveres harcokban, majd a forradalom leverése után nem sokkal később külföldre távozott. Czibor – miután lejárt a FIFA-tól, a disszidálása miatt kapott eltiltása – a Barcelona együtteséhez került, ahol a katalán drukkerek nem kis örömére, a korábban szintén ferencvárosi Kocsis Sándor és Kubala László társaságában onthatta tovább a gólokat.

Az örök nyughatatlan legenda végül az Austria Wien csapatában hagyott fel az aktív játékkal, ami után Barcelonában telepedett le. Ezt követően végül 1990-ben tért haza Magyarországra, méghozzá oda, ahol a páratlan pályafutás hajdanán kezdetét vette: az egykor mozdonyok gőzétől poros Komáromba. Itt élt egészen 1997. szeptember 1-jén bekövetkezett haláláig.

A „Bolondot” élete és karrierje során sok helyre sodorta a sors, ám szívében mindvégig hű maradt klubunkhoz. Utólag így emlékezett vissza a napra, amikor a Fradihoz került:
„Emlékszem, édesapám nagyon ritkán beszélt a fociról, ám most megkérdezte, hová írtam alá. Azt mondta, ő is ezt tette volna a helyemben, s ez nagyon megnyugtatott. Soha nem bántam meg, hogy így döntöttem és igazi fradista vált belőlem. Még akkor is az voltam, amikor mások nem akarták…”

Czibor Zoltán, emléked örökké megőrizzük!

Fradi.hu