Szarka Éva idényértékelése.
Mindkét csapatoddal bajnokok lettetek az idén. Mindig azt mondtad, hogy még fejlődtök és formálódik a csapat. Idén tehát beérett a munka?
A 2000-es korosztályommal mindig csak egy hajszállal csúsztunk le a döntőről. Eddig mindig bronzérmesek voltunk. Idén viszont sikerült az aranyat behúzni.
Mi volt ez a plusz, amivel most sikerült bajnokságot nyerni?
Ez nagyon összetett dolog. Azt gondolom, fejben értünk meg. Még kiegészültünk egy-két jó játékossal. Csillag Levi erőnléti munkája is sokat számított, és még sorolhatnám a plusz dolgokat. Valahogy mindenki nagyon akarta ezt a sikert. Ez nagyon erős korosztály, ami még külön emelni az értékét ennek a győzelemnek. A gyerekek, ahogy nőnek, egyre több jó játékos, egyre több jó csapat lesz. A serdülőkor küszöbén tudtuk most elérni ezt a dicsőséget, ami külön öröm.
Velük ellentétben a 2001-es születésű csapatod címvédőként indult.
Kemény csatákat vívtak ők is. Mindig nagyon nehéz megvédeni egy bajnoki címet. Szeretnénk újra megnyerni, de persze mindenki a Fradit, az aktuális bajnokot szeretné megverni. Ez a csapatom nagyon kiemelkedik a saját korosztályából, de ez semmit nem von el az érdemeikből. Megújítani egy bajnoki aranyat nagyon nehéz feladat. Ezeket nem szabad teherként rájuk pakolni, hanem le kell venni a vállukról. Ennek köszönhetően meccsről meccsre szabadultak fel és a döntőben teljesedett ki a játékuk.
Ami nagyon jó dolog, hogy a 2000-es szülők valamennyi fiatal ferencvárosi csapat országos döntőjén együtt szurkoltak. Ez azért nem mindennapos még a szakosztályon belül sem?!
Nekem még nem volt ilyen szülői gárdám. Ők gyerekkoruk óta Fradi szurkolók. Érzelmileg ide tartoznak, kötődnek és fanatikusak. Ők is összeértek, összecsiszolódtak. Sok domináns személyiség alkotja a szülői csapatot, de mindenki összefogott a gyerekek érdekében és BL meccs szintű szurkolást produkáltak. Voltak azért 2001-es szülők is, akiknek szintén köszönet a szurkolásért. Külön kiemelendő, hogy nem csak a saját korosztályukban buzdították a Fradi fiatal kéziseit, amiért óriási köszönet nekik. Többek közt a 2003-as csapat döntőjén is ott voltak, ahol én mint szülő vettem részt és tanítottak minket a szurkolásra.
Mennyire nehéz szülőként? Milyen volt a pálya túloldalán figyelni az eseményeket?
Most már a másik oldalról is látom, mennyivel nehezebb szülőként ülni a pálya másik oldalán, ahol egész más energiák szabadulnak fel. Mindig mondom is a szülőknek, hogy most már kezdem átérezni az ő érzéseiket is. (Nevet.) Nagyon nehéz, hiszen akkor első sorban anya vagyok. Igyekszem nem bekiabálni a lelátóról. Kökével szoktuk egymás mellett nézni a meccset és az első percek után mindig oldalba bök, és onnantól, csak „Hajrá Fradi!” van. (Nevet.) Tanulom ezt az oldalt én is. Nekem az a dolgom, hogy a gyereket érzelmileg támogassam, ne szakmailag, hiszen az az edzője dolga. Jó tanulópénz nekem, hogy látom mindkét oldalt.
A két aranyéremmel te is hozzájárultál a hónap utánpótlás műhelye cím elnyeréséhez. Mi a véleményed erről a díjról?
Ez egy nagyon jó kezdeményezés, mert azt gondolom, hogy az utánpótlások kevesebb hangsúlyt kapnak. Amikor a sportról beszélünk, akkor vagy az élsportot nézik vagy a teljes tömegsportot. Nagyon szeretek itt lenni a gyerekek között, de látom, hogy a nevelőedzőket, az utánpótlás edzőket mennyire nem becsülik meg. Pedig nagyon sokat számít. Ugyan úgy, ahogyan az iskolában is. Ha jól le vannak téve az alapok, akkor az a jövőben erős bázis lehet a gyermek számára. Minket a Ferencvárosban megbecsülnek és össze is tartunk. Örülök, hogy újra eljött az az időszak, hogy a jövőben mi neveljük majd ki az NBI játékosait. A junior csapatban már azok a gyerekek szerepelnek, akikkel teljesen elölről kezdtük a munkát, mióta újra hangsúlyt kapott az utánpótlás. Mindenki komoly energiákat fordít rá, aminek lassan kezd kijönni asz eredménye.
Az elismerések, jó eredmények motiválnak vagy elégedettséget hoznak?
Nem, sőt! Keressük és várjuk a hasonló érzéseket. Nagyon jó, amikor ez a gyerekeknél is belső motivációként jelentkezik. Amikor ráéreznek arra, hogy ha dolgoznak, annak van eredménye. Nem vagyunk persze eredmény centrikusak, de fontos, hogy győztes típusokat neveljünk. Ez a kettő összefügg. Fontos megtanítani a gyerekeket győzni, hogy mi annak az ára és a hozadéka. Ha győznek, akkor visszacsatolást kapnak arról, hogy megérte annyit dolgozni. Persze kellenek kudarcok is a nagyobb sikerekhez, amikből nagyon sokat lehet tanulni. A rossz meccseket idén mi jól időzítettük, a felkészülési kupákra. (Nevet.) Év végén pedig nagyon jó érzés látni a gyerekek csillogó szemét, ami szerintem egy utánpótlás edzőnek a legnagyobb motivációt jelenti.
