Zizivel beszélgetett a sportnapilap.
– Nem készültünk rá, hogy le fogjuk írni a „Szucsánszki Zitával erősített a Ferencváros” mondatot.
– Én sem. Szerdán, a Zvezda Zvenyigorod elleni edzőmeccsen be is kiabált nekem valaki, miközben utcai ruhában a statisztikát húzgáltam a kispadon, hogy én vagyok a csapat legjobb nyári igazolása. Mosolyogtam, de azért furcsa volt.
– Nehéz időszak volt?
– Képzelheti. De túl vagyok rajta, most meg már teljes gőzzel a visszatérésen dolgozom. Mondjuk eddig sem volt másként, edzettem, gyógytornáztam, mindent csináltam, csak labda nélkül, a vállam miatt. De ha tudnék lőni meg ilyesmi, már holnap beszállnék.
– De azért nem így tervezte.
– Hát nem… Amikor megműtötték a vállamat, még fájdalomcsillapítót sem szedtem utána, mert ha az ember gyerekvállalásra készül, próbálja nem telerakni a szervezetét mindenfélével. Két órákat tudtam aludni, ameddig a jég kitartott a vállamon, aztán felkeltem, kibotorkáltam a konyhába utánpótlásért. Szóval komolyan gondoltam az anyaságot. Aztán mást dobott a gép…
– A gép?
– Jó, közrejátszottak a körülmények is, de összességében én hoztam meg a végső döntést. Nem volt egyszerű, de most már legalább megkönnyebbültem egy kicsit. Az az igazság, hogy ki is csúsztam az időből, mert előbb jött a műtét, aztán a bizonytalanság a Fradiban, hogy ki jön, ki marad, és ott is abban maradtunk korábban, hogy ha baj van és még olyan állapotban vagyok, jövök segíteni. Na, most meg már ott tartunk, hogy ha a szünet mellett döntöttem volna, akkor sem születik meg a gyermekem május-júniusnál hamarabb, vagyis a következő szezonra sem tudtam volna elkezdeni a felkészülést. Szóval nagyon összetett helyzet ez, de mondom, most, hogy elhatároztam magam, hogyan tovább, már könnyebb. Addig azért sok volt bennem a feszültség.
– Meg a párjában és edzőjében, Elek Gáborban is, gondolom.
– Ő sem volt nyugodt, az biztos. De ez egy ilyen helyzet, most már előre nézünk. Meg aztán nem is én vagyok az első a történelemben, akivel ilyesmi megesik: Kökény Beával beszéltük minap, hogy még ebben is hasonlít az én pályafutásom az övéhez: ő is el akart menni szülni a sydneyi olimpia után, de Pásztor Zsófiának, aki válogatott is volt, elszakadt a térdszalagja, úgyhogy Köke ráhúzott még egy évet. Hát most én is így teszek.
– Erővel bírja még? Elvégre az utóbbi tíz évben nem sok szünetet tartott.
– Persze, bírom. Inkább fejben kapcsoltam már ki egy kicsit, de az utóbbi hetekben, ahogy már lógott a levegőben a visszatérés, volt időm megint ráhangolódni a feladatra. Ezt az évet már erre szánom.
– Olyan nincs, hogy mondjuk januárban mégis az anyaság mellett dönt?
– Azt kizártnak tartom. Nem vagyok félbehagyós típus, ha már belevágtam, végigcsinálom az évet. Tudom, hogy van példa az ellenkezőjére is, és ezt mindenkinek magának kell eldöntenie a körülményektől meg a lehetőségektől függően. Én ezt az utat választottam. Egyébként sem hiszem, hogy mondjuk februárban kisebb szükség lesz majd rám, mint októberben: ha csak a bajnokságról lenne szó, azt még megoldaná a csapat, de itt a Bajnokok Ligája is, nem is akármilyen csoporttal, bármikor jöhetnek sérülések is, ahogy már jöttek is, szóval mindenkire szükség van.
– A társak is így látják, felteszem. Hogyan fogadták, amikor bejelentette, hogy visszatér?
– Annyira azért nem lepődtek meg, tekintve, hogy hétfőn beálltam közéjük a futásra – amúgy is sejtették már egy ideje, hogy jöhetek. Örültek természetesen, ők is pontosan tudják, mekkora keretre van szükség ehhez a szezonhoz.
– Viszont labdát is csak most foghat először április óta – mikorra jelenthet tényleges segítséget?
– Én úgy számolok, hogy szeptember közepére-végére egészséges leszek, mert eddig is úgy végeztem az erősítést meg a gyógytornát, mintha játszanék. Így mire október első hétvégéjén elrajtol a BL, már nagyjából a régi lehetek. Védekezésben meg talán már korábban is tudok valamennyi hasznot hajtani, ha egy negyedórára tudom tehermentesíteni mondjuk Kovacsics Anikót, már az is segítség.
– Azt szokták mondani, minden idők legerősebb magyar bajnoksága következik – szükség lesz Szucsánszki Zitára a Ferencvárosban.
– Az biztos, hogy sok csapat nagyon beerősített, szép feladat előtt állunk. De tavaly sem volt könnyű dolgunk, aztán a bajnokságban megszereztük az ezüstérmet, a Magyar Kupa-elsőség pedig szerintem nem várt eredmény volt, és a Bajnokok Ligájában a legjobb nyolc közé jutással is kihoztuk magunkból a maximumot. A legjobb négy közé a leggazdagabb csapatok jutottak be, amelyeknek jóval jobbak a lehetőségeik, mint nekünk. És ez idén is így lesz: a Győr, a román CSM Bucuresti vagy az orosz Rosztov-Don rettenetesen erősnek ígérkezik, és ugye jó eséllyel közülük kerül ki tavasszal az ellenfelünk a final fourba kerülésért, ha eljutunk odáig… De azon leszünk, hogy mindenképp eljussunk.
– Elszántnak hangzik.
– Ha már visszatértem, komolyan csinálom.
