Hiába álltunk fel az első negyed KO-jából a horvátok ellen, nem sikerült megnyerni a hazai rendezésű VB-döntőt – klubunk pólósai négy gólt szereztek, mindet meg is nézhetitek, Vámos Márton lett a világverseny legjobb játékosa.
FINA vizes világbajnokság Budapest 2017
Magyarország 6-8 Horvátország
Fradista gólok: Vámos 3, Manhercz 1
Meccsriport: VLV
A vb legértékesebb játékosa: Vámos Márton
All Star-válogatott: Nagy Viktor – Francesco Di Fulvio (Olaszország), Jannisz Funtulisz (Görögország), Andrija Prlainovics (Szerbia), Luka Loncar (Horvátország), Sandro Sukno (Horvátország), Vámos Márton
Manhercz Krisztián
Egy nagyon kemény meccset játszottunk, amit így utólag azt mondom, hogy az első negyedben vesztettünk el. Ilyen vb-döntőt nem lehet 0:4-gyel kezdeni. Hiába jöttünk fel, megbosszulta ez magát a végén. Nagyon sok energiát elvett tőlünk az, hogy egalizáljunk, ami sikerült is. Ott párszor balszerencsénk is volt, ennek következtében kikaptunk. Mindig minden gól elkerülhető valamilyen szinten. Most őszintén szólva nem is emlékszem a gólokra. Jól kezdtek a horvátok, mi meg egy kicsit megszeppentünk ettől a kezdéstől amit produkáltak és sajnos későn tértünk magunkhoz. Ezzel a picivel világbajnokok a horvátok, tehát most nem tudunk mi ennél többet tenni, így alakult. A karomon szerepelt: GY, K, Á. A szüleim, meg a bátyám nevének a kezdőbetűje. Györgyi, Kálmán, Ádám. Arra emlékeztetett ez az egész, hogy nem egyedül jutottam el idáig, hanem ezt az ő segítségükkel, négyen értük el.
Vámos Márton
Ezt az ezüstöt a görögök ellen nyertük meg, itt most az aranyat veszítettük el. Egy kicsit puhán mentünk bele ebbe a meccsbe, ezért tudtak elhúzni 4–0-ra. Természetesen csalódottak vagyunk az eredmény miatt, de hadd emeljem ki a legnagyobb pozitívumot, a közönséget. Csodálatosak voltak, nagyon sok szeretetet és biztatást kaptunk tőlük.
Varga Dénes
Annak ellenére örülök ennek az ezüstéremnek, hogy egyelőre még fáj, hiszen egy elvesztett döntő után kell értékelnem. De nagy bravúrnak tartom, hogy eljutottunk idáig. Ott kezdeném, hogy, ugye, sikerült kiharcolnunk a csoportelsőséget, még ha gólkülönbséggel is, de így könnyebb ágra kerülve bejutottunk az elődöntőbe, ahol a görögöket megverve döntőzhettünk egyet, de úgy érzem, hogy oda most kevesek voltunk. Bár nem múlott sokon, mert szerintem két nagyon szerencsés góllal jöttek föl, amikor kihoztuk x-re a meccset, illetve fordítottak újra. Nem múlott sokon, de talán papírformának mondható az, hogy végül a horvátok nyerték meg a döntőt. Jó, homogén társaság volt, de meglepetést azért nem okoztak. Sajnos a jó játékosaik hozták magukat, és ilyenkor nagyon nehéz őket legyőzni. Ha visszatekintek arra, hogy hogy jöttünk ebbe a meccsbe, min mentünk keresztül, ilyen szinten nem tudtunk volna többet hozzátenni lélektanilag, taktikailag, vagy akárhogy. Az is lehet, hogy a tét egy kicsit nyomott minket. De azt is tudtam, nem volt kétséges számomra, hogy ledolgozzuk a hátrányt. És hát ez meg is történt, és az előbb említett módon utána sajnos újra el tudtak lépni. Hadd ne válaszoljak arra ilyen hirtelen, hogy leszek-e még válogatott. Úgy érzem, nekem és a jövőbeli klubomnak is most a legfontosabb, hogy most elmenjek pihenni, és feltöltődjek. Nagyon rég volt rá lehetőségem, és nagyon nagy szükségem van rá.
