Tamás holnap már elhagyhatja a kórházat a tervek szerint.

– A legfontosabb: hogy vagy?
– A körülményekhez képest egész jól. Picit fáj a fejem, van egy enyhe szédülés, de összességében egész jól vagyok.

– Külső szemmel elég ijesztőnek tűnt, mire emlékszel a szituációból?
– Magáról a helyzetről szinte semmire. Sajnos ott filmszakadás van, ebbe pedig nagyon ijesztő utólag belegondolni, hogy az embernek kiesnek pillanatok. Az első emlékem az, hogy hordágyon vagyok, és mondtam az orvosnak, hogy vissza akarok menni a pályára. Természetesen erre mondták, hogy szó sem lehet róla, mert elvesztettem az eszméletemet. A vizsgálatok során kiderült, hogy nincsen semmi nagyobb jellegű probléma, megfigyelés céljából kell még bent maradnom.

– Felvételről visszanézted az esetet?
– Egy nagyon kedves orvos segítségével később igen. Mindenki nagyon kedves és segítőkész volt velem. A videó minősége nem volt a legjobb, de azt láttam, hogy nagy becsapódás történt. Pontosan nem tudom, a jobb halántékom környékén van egy folt, biztos ott ért az ütés.

– Amikor vittek le a pályáról, a szurkolók hangos „Hajnal Tomi, Hajnal Tomi” skandálásba kezdtek. Ezt érzékelted?
– Nem voltam teljesen magamnál még akkor, de hallottam. Ezúton szeretném megköszönni a szurkolók biztatását, ez nagyon jó érzés. Akkor még nem voltam teljesen magamnál, inkább a mentőben tértem magamhoz.

– A szeretteid biztos nagyon aggódtak. Meglátogattak a kórházban?
– A szüleim és a testvérem és az unokahúgom kint volt a meccsen, a feleségem pedig egyből jött, ahogy tudott. Mindenben segítettek, mindenben támogattak engem. A legrosszabb érzés ilyenkor az, hogy nagyon megijesztettem őket. Sajnos ez benne van a sportban.

– Mikor hagyhatod el a kórházat?
– Hétfő reggel volt egy vizit, holnap kora délután pedig már eljöhetek, körülbelül 48 órát kell bent lennem megfigyelésre. Nem tudom még, mikor lehetek újra a pályán, remélem minél hamarabb.

Fradi.hu