A korábbi szövetségi kapitány értékelte a Felcsút elleni bajnoki mérkőzésünket.

Glázer Róbert

Vártam a mérkőzést, már csak azért is, mert kíváncsi voltam az újjáalakuló Puskás Akadémia FC csapatára, hiszen nyáron nagyon sok új játékost igazoltak. Kíváncsi voltam a Ferencvárosra is, hiszen nagyon régóta nem láttam őket olyan jól játszani, mint a csütörtöki kupameccsen. Ott egy sajnálatos bírói hiba megpecsételte a sorsukat, meglátásom szerint Koch biztosan nem érdemelt piros lapot az EL-találkozón. Mindezek fényében néztem a mérkőzést, a találkozó közepes színvonalú volt – nagy hajtással. Mindkét együttes 4-2-3-1-es hadrendben lépett pályára, az első félidőben mindkét csapata kicsit kapkodott, de nagy iram volt. Az első negyvenöt percben enyhe ferencvárosi főlényt tapasztaltam, ennek ellenére a vezetést a felcsútiak szerezték meg. Egy negyven méteres remek átadást remekül vett át Szakály, parádés találat volt, míg Varga Roland szabadrúgása élményszámba ment. A második félidőben mindkét mester cserével próbált gyorsítani csapata játékán, az irammal nem is volt gond, a hibaszázalékkal annál inkább, illetve kevés volt az igazán komoly gólhelyzet. A játék összképe alapján teljesen igazságos döntetlen született, egyik csapat sem érdemelt győzelmet. Örültem, hogy nagyszerű pontrúgásokat láthattunk, ha ez az iram pontos labdakihozatalokkal párosul, valamint jó technikai megoldásokkal, akkor biztos vagyok abban, hogy az ilyen mérkőzések is megüthetik a nemzetközi színvonalat.

Rangadó