Klubunk pólósai nyilatkoztak a közeledő világbajnokságról.

Manhercz Krisztián

– Ez már a véghajrá, kétszer edzettetek a versenyhelyszínen. Milyen? Hogy érzed magad? Izgulsz-e már? Mi van veled?

– Jól érzem magam, köszönöm szépen. Igen, ahogy mondtad, már csak napok választanak el minket attól, hogy megkezdjük vb-menetelésünket, már izgatott vagyok, főleg, hogy a második edzésünkön vagyunk túl a meccsmedencében. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, ha megtelnek emberekkel a lelátók, biztos, hogy különleges érzés lesz.

– Jó, hát azért ti nem strandoltok, elég komoly munka folyik, nagy összpontosítás hosszabb időtávon, tehát olyan jó félórákat úgy gyakoroltatok, hogy nagyon oda kellett figyelni. Hogy látod az összeállást, a csapatjátékot?

– Azt gondolom, hogy az összeállást már láthatta mindenki a Benu Kupán. Jól haladunk, ezek már csak a finomhangolások, a simítások, de hát ezekre is hatalmas szükség van.

– Azt kérdezhetem már, hogy mit vársz az első meccstől, az ausztráloktól, hiszen itt van a nyakunkon. Milyen meccsre számítasz, különösen annak fényében, hogy először találkoztok a közönséggel.

– Őszintén szólva még nem is gondolkodtam ezen, hogy mire számítok az első meccsen, még mindig van három napunk, hogy készüljünk. Nyilván egy győzelemmel jobb kezdeni egy világbajnokságot, bármilyen világversenyt, ez jó lendületet ad az egész vb-re.

– Nem fog nyomasztani a hazai nagy közönség?

– Nem tudom. Engem a nagy közönség általában nem szokott nyomasztani. Bízom benne, hogy most sem lesz másképpen.

Vámos Márton

Még többen lesznek, mint az Eb-n, így még nagyobb hangulat lesz, amit nagyon várok. Itt nőttünk fel a Margitszigeten, és azért is preferálom, hogy egész nyáron itt edzettünk, mert a vb-t is nyitott uszodában rendezik. Eshet az eső, fújhat a szél, ami zavaró lehet, ezért hasznos, hogy egész nyáron így készültünk. Van teher, a közvélemény mindig rak ránk nyomást, de ez jó dolog, mert érezzük a bizalmat és az elvárásokat. Amióta – hét éve – válogatott vagyok, mindig volt nyomás, ezt már megszoktuk. Három éve a hazai Eb-n jól sült el egészen a döntőig, remélem, a döntőig most ugyanúgy eljutunk, és ott majd… De mindegy, egyelőre nem megyek ennyire előre. Ha megugranánk a négy közé jutást, akkor lekerülne rólunk a nyomás és még magabiztosabban játszhatnánk. Meghatározó része vagyok a csapatnak, a többiek felől is van elvárás, valamint magammal szemben is felállítom, hogy mik az elvárásaim.

MVLSZ, VLV