Az FTC Baráti Körének 1958-as feloszlatása. A napokban elindult blog szerzője keresett meg minket, hogy Fradi-témájú írása minél több szurkolóhoz eljuthasson, ennek a kérésnek teszünk most eleget örömmel:

Óriási horderejű lenne, ha külföldön megtudnák, hogy egy üldözött, elnyomott csapatnak az NBII-ben nagyobb nézőszáma van, mint a többinek együttvéve.

Az 1956-os forradalom leverését követően megszilárduló kádári hatalom 1957 és 1963 között valóságos háborút vívott az ország legnépszerűbb egyesületének szurkolóival. A hivatalos diskurzus még a hatvanas évek elején is a Fradit tartotta a forradalom utolsó vívmányának, amelynek sportolói, drukkerei, sőt, még vezetői ellen is egy sor adminisztrációs intézkedést hoztak, amelynek fő célja kettős volt: a nézőtéren elejét venni egy rendszerellenes megmozdulásnak, a klubot pedig a rendszer kiemelt egyesületei mögé sorolva középszerűvé tenni.

Miután piros-fehér mezét és Kinizsi nevét eldobva 1956. november 1-én újjáalakult a Ferencvárosi Torna Club, az ötvenes években betiltott Baráti Kör is aktivizálta magát, és 1957 elején ismét megszerveződött. A Baráti Kör tagjai az üllői úti stadion klubházának kultúrtermében gyűltek össze minden hétfőn, ahol megvitatták és értékelték a labdarúgó csapat elmúlt fordulóban való szereplését. Beszámolókat hallgattak meg a különböző szakosztályok meghívott képviselőitől, terveket szőttek az elkövetkezendő időszakokról, valamint ekkor értesültek az egyesület szakosztályainak soron következő megmérettetéseinek idejéről, helyszínéről és körülményeiről. Gyakran történetek találkozók a klub sportolóival, sportvezetőivel, amelyeket a mai szurkolói ankét előképének tekinthetünk. Sok esetben előfordult, hogy a szurkolók a tagsági díjakból nemcsak megvendégelték, vagy étterembe invitálták kedvenceiket, hanem egy-egy sikeres szereplés után ajándékokkal is kedveskedtek nekik.

A forradalmat követően a kommunista hatalom nem sokat változtatott a Fradival kapcsolatos korábbi megítélésén, szurkolóit továbbra is megbélyegezték, lefasisztázták, lecsürhézték. Mint például a mindhalálig hűséges Vasas-drukker Kádár János, aki nem sokkal a Baráti Kör megalakulása után a Politikai Bizottság tagjaival is megosztotta magvas gondolatait a fradistákról:

Megmondom őszintén, hogy ezekkel is harcoltunk mi a múlt évben, a diákok egy részével, a huligánokkal, meg a „B” középpel. Ez egy fasiszta gyülekezet – ami persze nem azt jelenti, hogy mindenki, aki idetartozik az fasiszta – de a lényege az, és az sem véletlen, hogy a Ferencváros a fő bázis. Tavasszal nagy nyilvános ülést tartott az újjáalakult „B” közép. Ez egy veszélyes intézmény, ehhez a sportnak nagyon minimális köze van. Azok, akik ezt kifundálták, nem a sport iránti szeretetből tették, azok, akik részt vesznek benne lehet, hogy a sport végett vesznek részt benne.

Kádár János tudatlanságának egyik jele, hogy felszólalásában összemosta a klub hivatalos Baráti Körét a B-középpel. Jóllehet, a két csoportosulás között a csoporttagok szemponjából voltak átfedések, azonban tisztázni kell egy nagyon fontos különbséget: amíg a Baráti Kör hivatalos engedéllyel, élén elnökkel, rendszeres összejövetelekkel a sportolók és a szurkolók közötti kapcsolattartás és a fradizmus hagyományait volt hivatott ápolni, addig a B-közép egy spontán szerveződő szurkolói csoport volt, amely nevét onnan kapta, hogy az üllői úti stadion B oldallelátójának közepén gyülekeztek tagjai, egészen 1928-tól. A Baráti Körrel ellentétben tagja lehetett bárki, aki az adott mérkőzésen oda váltotta meg jegyét, illetve közöttük foglalt helyet. (Az üllői úti stadion rossz állapota miatt hazai mérkőzéseinek túlnyomó többségét a Népstadionban játszotta a csapat, ahol a B-közép hagyományosan a verseny utcai kapu mögötti S-T-U szektorokban foglalt helyet.) Kádár felszólalásának további részeit a B-közép elleni hadüzenetnek is tekinthetjük:

Én például ezt az idei tavaszi helyzetet felhasználtam volna arra, hogy örökre megszüntessem a „B” középet úgy, hogy legalább 80 vezetőt letartóztattam volna és börtönbe csukattam volna legalább 10 esztendőre. Saját szememmel láttam – nemcsak futball, hanem vízipóló mérkőzésen is -, hogy a mérkőzéssel háttal állva dolgoztak a dirigensek. Csürhe, szervezett fasiszta banda ez. Meg kell végre ezt érteni, és le kell velük számolni. Ezekkel megint úgy találkozunk majd, hogy puska lesz az ő, de remélem a mi kezünkben is. Nem lehet szentimentálisnak lenni, mi még kibírjuk, ha a „B” közép miatt hangoskodni fognak. Nem lehet tűrni, amit csinálnak. Ha az elvtársak nem ügyelnek, akkor a sportmérkőzések lesznek az egyetlen legális területei a szovjetellenes, kommunistaellenes, antiszemita hangulatkeltésnek, és 70 000 emberre lövetni nem tréfa dolog.

Kádár meggyőző volt, és az ’56 megismétlődésével való riogatás pedig megtette hatását: az elvtársak ügyeltek. 1958 tavaszán, miután a Baráti Kör áthelyezte működési helyét a Krúdy Gyula utca-József körút sarkán található Baross étterembe, a rendőrség lecsapott: razziát tartott az épületben, több szurkolót letartóztatott, a Baráti Kört feloszlatta, elnökét pedig a politikai rendőrség “Bakos Miklós” fedőnéven ügynöknek szervezte be, aki több, mint egy évtizeden keresztül látta el hasznos információkkal a belügyi szerveket. A fradisták Baráti Körének feloszlatás után első feladatai között szerepelt a szurkolók hangulatának megfigyelése, a stadionból kitiltott drukkerek ellenőrzése, valamint a B-közép lelátói szerepének tisztázása. “Bakos” pedig szállította az információkat társairól, például Pongó Máriáról, aki

elpanaszolta, hogy minden héten jelentkeznie kell a rendőrségen a mérkőzések ideje alatt. Itt állandóan sértő, gúnyos hangon beszélnek vele, ami őt nagyon bántja. Azért sem mer kijárni, mert a Cigány néven ismert Nehéz János bejár a rendőrségre »beköpni« kit látott. Családi származása nagypolgári.

A feloszlatás után a legáltalánosabb vélemény a “ne járjunk meccsre” volt a szurkolók között, ezzel is kifejezve szolidaritásukat kitiltott társaik felé, másrészt megfogalmazásuk szerint “ezzel kell választ adni a rendőrségi intézkedésekre.”

“Bakos Miklós” 1958 decemberében ment elsőnek “hivatalból” meccsre, méghozzá Zilahy Ferenc barátjával. A korszakban feltűnően kevés szurkoló előtt (25.000 fő) megrendezett Honvéd-Fradi népstadionbeli rangadón a zöld-fehérek folytatták nagyon gyatra sorozatukat, és bántóan fájó, 5-1-es vereséget szenvedtek a kispesti gárdától. A szurkolás mellett felderítést is folytató ügynök így számolt be a lelátón tapasztaltakról tartótisztjének:

Körbejártuk az egész nézőteret. Arra a megállapításra jutottam, hogy azok a nagyhangú huligánok, akik az S-szektorban tanyáztak, szétszóródtak a legkülönbözőbb helyeken. Igen sokan kerültek az újságíró terasz oldalára. Itt láttam többek között Nehéz Jánost (Cigány), aki meglehetősen feltűnő, sőt, provokatív módon viselkedett. Annak dacára, hogy ő maga hirdette nagy hangon, hogy két évre kitiltották a pályákról. Itt találkoztunk Abay Pál kabaré-íróval, valamint dr. Képessy József újságíróval, aki Zilahynak régi barátja. Ők ketten rögtön azt kezdték tárgyalni, hogy mennyi spicli van beépítve az újságírók köré.

A Népstadionban a B-közép megszokott helye, az S-T-U szektorok mögött a mérkőzés előtt elbontották az úgynevezett pótlelátókat. Zilahy Ferenc, aki nem tudhatta, hogy barátja minden mondatát megjegyzi, majd jelentésébe belefoglalja, nem hagyta szó nélkül a tapasztaltakat:

Zilahy mintegy 10-15 percet időzött az S-T szektor mögött. Innen a pótlelátókat már leszerelték javításra. Erre hangosan megjegyezte: »Mi az, kevés a gumibotos? Már ezt is elviszik?« Majd az A szektornál azt hozta fel, hogy milyen kevesen vannak a pályán. Ennek okát a rendőrségi intézkedésekkel magyarázta. Előbb kipusztították a B-közepet, most majd jön a többi, mondta, a végén csak ők maradnak.

A belügyi források alapján azt lehet elmondani, hogy a Baráti Kör feloszlatásával párhuzamosan a B-közép hangadói sem mertek/akartak meccsre járni. Ám ez az időszak csak rövid ideig tartott, hiszen a politikai rendőrség már a következő idény elején így értékelte a fradista szurkolók aktuális helyzetét:

A B-közép aktívan mozgolódik. Nevezett személyekkel az élükön újjászerveződik, természetesen soraik között ismét ott vannak azok a renitens személyek, akik miatt végeredményben hivatalosan fel kellett oszlatni az FTC baráti körét. Figyelmet érdemel továbbá egy újabb – kialakulóban lévő – csoport, mely fiatal huligánokból tevődik össze, kik transzparensekkel és jelvényes táblákkal vonulnak fel a pálya nézőterére, ahol a megnyilvánulásaikkal ellenséges (nacionalista) hangulatot igyekeznek teremteni.

A B-közép tehát visszatért, a háború pedig folytatódott.

(Az ügynöki jelentések forrása: ÁBTL 3.1.2. M-34523 Bakos Miklós)

Besúgnak blog