Másodszor is a kék-fehérek örülhettek, megérdemelten.

Női NBI, bajnoki döntő, 2. mérkőzés
MTK Hungária 1-0 (0-0) Ferencváros

A bajnoki címért zajló párharcot 2-0-ra nyerte az MTK.

Németh J. – Szeitl, Aleksic, Vidovenyecz (Mosdóczi, 69.), Cankovic – Bognár E., Fenyvesi, Nagy Á. – Bulatovic (Orji, 46.), Zlidnis, Poljak (Zágor, 61.)

Vezetőedző: Dörnyei Balázs

A nem túl közönségbarát kezdési időpont ellenére szép számban érkeztek szurkolók a Hungária körútra. Ahol aztán gyakorlatilag lemásoltuk a döntő első mérkőzésének forgatókönyvét. Hiába volt nálunk a labda, adódott több lehetőségünk, ezúttal is csak kapufáig jutottunk – egyszer a hazaiak is eltalálták. Mi átütőerő nélkül támadtunk, az MTK hősiesen védekezett, néha pedig egy-egy kontrát vezetett. Amiből aztán a gólt is megszerezték, buta lerántás utáni szabadrúgásból beérkező labdát fejeltek be a kapunkba. A hajrában már egy-egy játékosunk a fejét is kicsit elveszítette, itt-ott lökdösődés is kialakult, mondhatni nehezen viseltük a nem megszokott helyzetet, aminek négy perc hosszabbítás után vetetett véget a játékvezető. Jöhettek az öröm és a bánat könnyei, mindkettőből jutott a gyepre.

Mi pedig nem tehetünk mást, csak gratulálhatunk az MTK-nak, a kék-fehérek megdolgoztak a sikerért, amit ki is érdemeltek. Kihasználták a bajnoki rendszerben rejlő lehetőséget pontosan ugyanúgy, ahogy azt tettük mi az első bajnoki címünk szezonjában. És hogy valami pozitívumot is találjunk: nem kell lemondani az edzőmeccset…

Hajrá, Fradi!

Dörnyei Balázs

Erre nem tudok magyarázatot adni. Az MTK kétszer találta el a kaput, mi pedig mindent kihagytunk. Nem tudom, hogy ez hányszor fordul elő a futballban. Uraltuk a meccset, ziccereink voltak, de nem rúgtunk gólt. Az, hogy ki akart futballozni és ki nem, az itt most senkit sem érdekel. Sokkal jobban fáj, hogy kétféle labdarúgó-felfogásból az nyert, amelyik nem igazán támogatja a futball fejlődését. Megfelelő tempóban játszottunk, még több helyzetünk volt, mint az első meccsen, de üres kapu mellé emelgettük a labdát kétszer is. Nem hiszek a szerencsefaktorban, mert mi mindent megtettünk az egész évben. A magyar női labdarúgásban ezek a lányok messze a legtöbbet dolgozták. Ma nem működött semmi, nem tudom, mi lehetne a megoldás. Az utolsó tíz percünk nagyon rosszul sikerült, nagy volt a szervezetlenség. Azt nagyon bánom.

Fradi.hu