Hazai pályán is kikaptunk a CSM Bukaresttől.

Ferencváros 26-27 (15-14) CSM Bukarest
Gólok: Jovanovics 6, Schatzl 5, Lukács 4, Pena 4, Kovacsics 3, Szucsánszki 2, Snelder 1, Zácsik 1

Négyezer fradista, fantasztikus hangulat és remek, az egész lelátóra kiterjedő élőkép fogadta a csapatokat a SYMA-csarnokban, ahol a bemutatás és EHF Bajnokok Ligája himnusz (pfej…) után a magyar himnusz is helyet kapott a programban, a szurkolók előadásában.

A mérkőzést jobban kezdték a románok, sokáig nekünk kellett szaladni az eredmény után, annak ellenére, hogy ma Bíró Blanka szinte egyből lehúzta a rolót, nagy bravúrokat és fontos védéseket mutatott be. A félidő felénél érkezett pályára csapatkapitányunk, Szucsánszki Zita, a lelátóról úgy érződött, hogy ekkor kapott egy olyan érzelmi löketet együttesünk, amitől igazán megindultunk előre. A gólokat leginkább Maki, azaz Jovanovics vállalta magára, nem egy hatalmas bombát is megeresztve, sikerült egyenlítenünk, majd a szünetre minimális, egygólos előnyt is összehoztunk.

A második játékrészre kapust cserélt a CSM, Ungureanu állt be a háló elé, a bukarestiek pedig percek alatt megfordították az állást, a két norvég játékvezető is felborzolta a kedélyeket, aminek sajnos következménye is lett, egy fél pohár sör és egyéb apró tárgyak repültek be a pályára, emiatt hosszú percekig állt a játék, amelyre rátett még egy lapáttal a román kapus is, aki vagy hatszor, ha nem többször kért újabb és újabb törléseket a büntetőterületen belül. Ezután már okosan azt játszotta ellenfelünk, amit kellett, tartották az eredményt, az erőnkből még egy egyenlítésre futotta, ám végül egygólos vereséget szenvedtünk.

A mai napon hiányoztak mezőnyben az extra teljesítmények, igazán senki nem tudott felnőni Bíró Blanka mellé, emellett nem lehet elmenni szó nélkül a fújás mellett sem, ami igazán hazai pálya volt, csak nem nekünk, a CSM Bukarest érezhette otthon magát. Helytálltunk a Bajnokok Ligája címvédőjével szemben, nem vallottunk szégyent, összesítésben hat góllal voltak jobbak nálunk. Többet csak sok “ha” felsorolásával lehetne erről írni, de mint tudjuk, az a sportban nem számít. A meccs után Szucsánszki Zitánál eltörött a mécses, a szurkolók közül is sokan megkönnyezték ezt, valamint az előénekesnek is megköszöntük az elmúlt éveket.

Elek Gábor

Megérdemelten jutott be a Bukarest a final fourba. Döntő volt, hogy egygólos előnyről nem tudtunk feljebb lépni, valamint hogy az ellenfélnek több minőségi játékosa van, akik jobb egyéni teljesítményt is nyújtottak. Tudtuk, hogy csoda lett volna a továbbjutásunk, de a meccset mindenképpen szerettük volna megnyerni. Összességében a tapasztaltabb együttes ment tovább a két hasonló képességű csapat közül.

NSO