Ebben nincs igaza Daninak, de sebaj – a Nemzeti Sport interjúja.

– Öné a forduló gólja?
– Nem merném kijelenteni, a paksi Bartha László is gyönyörű gólt szerzett a Debrecen ellen. Nem is biztos, hogy választani kellene, mindkettő szép volt, ennyi elég. Vasárnap én is visszanéztem a szólómat, tényleg jól nézett ki.

– A szombati találata benne van pályafutása három legszebbje közt?
– Erre nem tudok válaszolni. Nem vagyok az a típus, aki ezen gondolkozik, nem szoktam rangsorolni a góljaimat. A lényeg, hogy a labda haladjon át a gólvonalon, ennyi nekem elég. Az észtek elleni világbajnoki selejtezőn már szereztem hasonló gólt, szóval még az sem egyértelmű, hogy a szólógóljaim közül ez volt a legszebb.

– A gólörömnél visszafogottnak tűnt, sorban lepacsizott a társaival, de alig mosolygott.
– Megesik az ilyen. Néha kitörnek az emberből az érzelmek, máskor meg a pacsikban nyilvánul meg az öröm.

– Lapunk vasárnapi címlapján az állt, hogy „Böde Dani azt üzente…”. A gólja üzenet a válogatott keretből önt kihagyó szövetségi kapitánynak?
– Egyáltalán nem! És nem sablonszövegként mondom, de tényleg nincs bennem keserűség, nem dőltem a kardomba. Félre ne értsenek, minden magyar labdarúgó álma, hogy pályára lépjen a címeres mezben, aki egyszer átélte, milyen a Himnuszt hallgatni, minél többször vágyik rá. Elfogadom a döntést, dolgozom tovább, remélem, legközelebb meghívót kapok.

– Úgy gondolja, hogy a szombaton látott Böde Dánielnek nem kell meghívót küldeni? Korábban őszintén beszélt arról, amikor nem érezte magát válogatott formában, úgyhogy most is lehet őszinte.
– A fene se tudja… Nyáron kint voltam az Európa-bajnokságon, akkor sem kaptam lehetőséget a portugálok ellen, vagyis a Bernd Storck által kidolgozott taktikában nyilván nem olyan típusú csatárra van szükség, amilyen én vagyok. Ezen miért sértődjek meg? Most csak erre az egy meccsre készül a válogatott, és ha nem szerepelek az elképzeléseiben, tényleg nincs értelme, hogy meghívjon a keretbe. Arra nincs szükség, hogy ismerkedjünk egymással, harmincéves vagyok, nem húsz, pontosan tudják, mire vagyok képes. Ezen felül Szalai Ádám nagyon jó formában futballozik Németországban, Priskin Tamás is rugdossa a gólokat, nincs baj a támadóink formájával. Szóval keserűség nélkül, szívből szurkolok a válogatottnak.

– Egy másik edzőnek sem üzent?
– Mire gondol?

-Tavasszal megesett, hogy csak a kispadon kezdte a meccset.
– Ugyanaz a helyzet, mint a válogatottban, teszem a dolgom, és mindent megteszek, hogy a legjobb teljesítményt nyújtsam. Ha sírnék vagy duzzognék, amikor leültetnek a kispadra, az jobb lenne? Persze, mint mindenkinek, nekem is fontos a bizalom, ezt kár lenne tagadni.

– Indokoltnak tartotta, amikor a kispadra ültették?
– Olyan futballista még nem született, aki ne akart volna játszani, de végigmehetünk a meccseken.A Honvéd elleni hazai kupameccsen nem szereztem gólt, de jól fociztam, a Debrecen ellen sajnos nekem és a csapatnak sem ment. A Videoton ellen 12 percet kaptam, ez alatt nem tudtam megváltani a világot. A kispesti visszavágón már gólt szereztem, az Újpest ellen nem, de úgy érzem hasznosan fociztam, jól tartottam meg a labdákat, párbajokat nyertem. Majd jött a Haladás, itt tartunk most.

– Az öltözőben kapott külön gratulációkat a meccs után?
– A meccs után rohantam haza, így erre nem lett volna lehetőség. Hétfőn elemezzük a meccset, majd akkor talán hátba veregetnek. De nem kell túlragozni, a csapat szempontjából ez ugyanolyan gól, mintha a hátamról bepattant volna.

(Nemzeti Sport)