…ehelyett csak egy kis küzdést láthattunk – a korábbi szövetségi kapitány értékelte a tegnapi bajnoki mérkőzést.

Glázer Róbert

Feszült hangulatú mérkőzést és magyar viszonylatban nagy hajtást láthattunk. Az első húsz percben úgy éreztem, hogy a Fradi visszatért tavalyi önmagához. Nagyon gyors, kemény passzokkal operáltak, Kleinheisler és Moutari pedig nyitották a területeket a szélső védőknek. Lassan aztán kezdtek csillapodni ezek a gyors támadásvezetések, de ennek ellenére is nyomasztó fölényben játszott a Ferencváros, viszont átütő erő egyáltalán nem volt a támadásaiba. Mindkét csapat rendkívül nagy hibaszázalékkal játszott, de az első félidőben egyértelműen jobb volt a Fradi. Az összekötő kapocs valahogy még hiányzik a játékosok között, és valamilyen feszültség érezhető inkább, ezt mutatta Djuricin és Kleinheisler vitája is. Nem tudom, hogy lehet ennyire összeveszni egy passzon, mindenesetre Djuricinnek jó meccsét még nem láttam az NB I-ben. Hiányzik még a kapocs, hogy a játékosok egymás buzdítva és átlendítve a holtpontokon meg tudjanak csinálni egy jó cselt, vagy kényszerítőt, amiből gólt szerezhetnének.

Az első félidő alapján azt gondoltam, hogy a Fradi még pörgősebben jön ki a másodikra, ennek ellenére a második játékrész elején a Videoton kezdett jobban játszani. A második negyvenöt percet egyébként végigkísérték a sportszerűtlen jelenetek, de itt már egy kicsit jobban feljött a Vidi, akinek remek játékosai vannak, de ma egyikük sem játszott jól, érzésem szerint a tudásuk hetven százalékát adták ki magukból. A Fradi aztán Lovrencsics és Böde beállításával szerkezetet is váltott, előbbi vitt is egy kis lendületet a csapat játékába, míg a vendégek inkább posztra cseréltek. Egyáltalán nem tetszett, hogy Pátkainak egyetlen szabályos szerelése sem volt a mérkőzésen. Sokat futott, de nagyon túlfűtötten játszott, és minden megmozdulása szabálytalan volt. Nyolc-kilenc ezer néző előtt egy nagyszerű mérkőzést lehetett volna játszani, ehelyett csak egy kis küzdést láthattunk.

Rangadó