Hatalmasat küzdve, komoly ellenszélben húztuk be a második meccset – ha így folytatjuk a sorozatot, akkor hétfőn söprést ünnepelhetnénk.
Ferencváros 3-1 DVTK Jegesmedvék
Harmadok: 2-0, 1-1, 0-0
Gólok: Shinkaruk, Shinkaruk (Kovács, Hietamaki), Rafaj (Sumi, Kovács)
A korábbi kezdési időpont ellenére a szezon során megszokotthoz képest többen látogattak ki Pesterzsébetre, az oldalsó lelátó szépen megtelt, valamint a vendégek sem panaszkodhattak, remek hangulatban csaphattak így össze a felek. A kezdést mi kaptuk el jobban, rögtön az elején megszereztük a vezetést, Shinkaruk tudott kiugrani, a szólóját pedig magabiztosan értékesítette Adorjánnal szemben. Ezután igazi playoff meccs alakult ki, feszült volt a légkör, ez főleg a piszkosan játszó miskolciaknak volt köszönhető eleinte. Verekedés is akadt, majd növeltük az előnyünket: Kovács lőtte el keresztben a kapu előtt a pakkot, a túloldalt Shinkaruk „tujázott” jó helyen, talán még a levegőben találta el a játékszert, ami a hálóban kötött ki. Nem volt csoda, hogy egyre idegesebben játszott a DVTK, folyamatosan támadták kapusunkat is, odaütögettek, ám valahogy mindig csak páros kiállításig jutottak el a zebrák.
A második harmadban aztán elszabadultak a játékvezetők, sorozatban három két perces kiállítást kaptunk, az utolsó már dupla hátrány volt, ezeket hősiesen kivédekeztük és amint kiegészültünk, a büntetőpadról beugró Rafajhoz tudtunk passzolni, aki egyedül vihette Adorjánra, meg is etette, majd a kapuba lőtt. Ezután – hogy legyen egy kis változatosság – ismét kiállítottak tőlünk, majd pontkirályunkat, Tendlert sújtották tíz perces fegyelmivel szövegelésért – a másik oldalon ugyanezért korábban csak szóbeli figyelmeztetés járt… Egy darabig még ezt is álltuk, végül az egyik buli után rosszul helyezkedtünk, így tisztán lőhettek távolról, gól is lett belőle. A szünetig még jöttek a büntetések, itt is, ott is – nálunk kettős megint… – ám ezekkel senki sem tudott élni.
A záró húsz percben aztán elővettük azt a – talán a két meccs alapján már nevezhetjük annak – taktikánkat, hogy átadjuk a teret a piros-fehéreknek, akik ekkor már úgy játszottak, mint a kislányok, folyamatosan dobálták magukat, sírtak-ríttak a játékvezetőknél, akikben remek partnereket találtak. Persze nyomtak is, de ennek ellenére csak egy-két igazán meleg pillanat alakult ki a kapunk előtt, akkor pedig vagy a védelem, vagy Sevela volt. Újabb hátrányokat is kivédekeztünk. A hajrában – talán már kicsit későn is – a Miskolc a kapust is lehozta, hiába, a hazai meccsünket magabiztosan hoztuk, ezzel pedig már 2-0-ra vezetünk a negyeddöntőben! Folytatás szombaton.
Erdélyi Tamást térdsérülés gyanújával kellett kórházba szállítani, hátvédünknek mielőbbi jobbulást kívánunk!
Greg Lindqvist
Vérbeli playoff-meccs volt, minden csere egy hatalmas csata, minden korongért kőkeményen kell küzdeni. Jó időben szereztük a góljainkat, a később ránk nehezedő nyomást pedig sikerült kibírnunk. Örülünk a két egymás után nyert meccsnek, de tudjuk, hogy messze még a vége.
