A MOL Liga góllövőlistáját jelenleg vezető játékosunkat választották a hét legjobbjának.

Úgy tűnik, jól ment a sorotoknak Dubekkel és Rafajjal az elmúlt meccshéten. Te hogyan érezted?
Tudtuk, hogy a Galati hosszú út után érkezik hozzánk, ezért rájuk akartunk ugrani. Az edzőnk, Lindqvist felrázta egy kicsit a sorokat, én összekerültem Dubekkel és Rafajjal, míg Sumi máshova került, így két erős góllövő sorunk volt. Sok helyzetet sikerült kidolgoznunk, a kapusunk pedig remekül védett. Amikor elmentünk 4-0-ra, az ellenfél leeresztett, valószínűleg úgy gondolták, nehéz lesz sorozatban öt gólt szerezni ellenünk.

Hogyan sikerült ezt a formát hozni az erősebb Brassó ellen, amikor nem is tudtatok otthon játszani, technikai probléma miatt a Tüskecsarnokba kényszerültetek?
Végig teljes erőbedobással játszottunk hatvan percen keresztül. A csapategység működött, amikor kellett, és elhoztuk a három pontot ami nagy eredmény. Felhívtak minket, hogy lehet, hogy elmarad a mérkőzés, azután azt az információt kaptuk, hogy a MAC pályáján léphetünk jégre délelőtt fél 12-kor – a legtöbben úgy tíz éves korunk óta nem játszottunk ilyen korai időpontban. Végül mégis működött, hiszen szerencsére ebben az idősávban edzettünk a szezon legnagyobb részében, azon viccelődtünk, hogy senki nem tud így legyőzni bennünket itthon. Jó volt a hangulat az összecsapás előtt. Jó volt, hogy visszakaptuk Peter Sevelát a kapuba, olyan érzésünk volt, mintha már a rájátszásban lennénk, minden működött, és egyszer csak négy góllal vezettünk.

Hogyan tudjátok majd folytatni a sikerszériát az utolsó néhány mérkőzésen és a rájátszásban, ahol olyan erős csapatokkal kell majd megmérkőznötök, mint a DVTK, a MAC vagy az UTE?
Most elkaptuk a fonalat és szeretnénk ezt átvinni a rájátszásra is, igyekszünk minél kevesebb gólt kapni és annyit lőni, mint a szezon során eddig folyamatosan. Ha egy csapatnak elkezd felfelé ívelni a teljesítménye, akkor bármi megtörténhet. Sevela visszatért a háló elé, azt nem tudjuk, kivel fogunk játszani de nem is számít, tudjuk, hogy mindenképpen kihívás lesz. Tudjuk, hogy akármi lehet a rájátszásban, szükség lesz az emberfogásra, blokkolnunk kell a lövéseket, mélyen megjátszani a korongot, gólokat lőni és odafigyelni az apróbb dolgokra is. Idén hétmeccses sorozat lesz ami különbözik a tavalyitól – tényleg bármi lehet a vége.

Az idei a második szezonod a MOL Ligában és nem gyakori, hogy egy légiós ennyit maradjon. Hogyan érzitek magatokat a családoddal Budapesten?
Az elmúlt szezont Németországban kezdtem, de félidőben eljöttem, itt viszont nagyon jól érezzük magunkat. Jól kijövök Lindqvist edzővel és azt is tudtam, hogy Juhamatti Hietamaki visszatér még egy évre. Úgy gondoltam, hogyha minden jól működik, rossz ötlet lenne kiszállni. Nagyon jó az idei szezonunk. Voltak hullámvölgyeink és voltunk fent is, de megcsináltuk a rájátszást és a budapesti életet is élvezem.

Öt szezont töltöttél Angliában és egy felet Németországban. Milyen tanácsot adnál egy észak-amerikai hokisnak, ha felmerül benne, hogy Európába jöjjön játszani?
Attól függ, hogy mit szeretnének. Ha úgy gondolják, hogy van esélyük az NHL-be kerülni, akkor maradniuk kell otthon, ha viszont már a harmadik-negyedik szezont töltik az ECHL-ben, akkor jó ötlet idejönni. Nehéz Észak-Amerikában, hiszen nincs túl nagy kerete a csapatoknak és mindenki igyekszik egy-egy posztot elcsípni. Akármilyen jól játszol, semmi garancia nincs rá, hogy a következő szezonban is lehetőséget kapsz. Ezért jó lehetőség Európába jönni, utazni és azt a sportot űzni, amit imádsz. Nagyon nagy élmény számomra és nem bánom a döntésemet. Amikor hazamegyek, a barátaim azt mondják, hogy áloméletet élek, de ilyenkor azért mondom nekik, hogy az ő életüknek is vannak pozitívumai, viszont mivel mi folyton utazunk a családommal, nekünk nincs olyan stabil hátterünk. A szezon végén aztán mégis mindig úgy döntök, hogy hokizok még egy évet. A végén mindig működnek a dolgok, hiszen a csapatok itt valóban törődnek a játékosokkal.

MJSZ

Fotó: Jégkorongblog