Ami nem lesz könnyű feladat – Marco beszélgetett a sportnapilappal.

A kedvenc osztrák klubjával játszottak?
A Salzburg kölcsönjátékosa vagyok, hogy mondhatnék ilyet?

Akkor pontosítsunk: a gyerekkori kedvenc ellen.
Így már helyeselhetek.

Amúgy melyik rapidos játékáért volt oda egykor?
Dejan Szavicsevicséért. A Milan korábbi klasszisa közvetlenül az ezredforduló előtt szerepelt zöld-fehérben, én pedig csodálattal figyeltem különleges tehetségét. Ahogyan a brazil Ronaldóét is, Ausztrián túl ő volt a kedvenc, akkoriban persze hogy olyan akartam lenni, mint ő. A Dunában álmodoztam erről.

Ott evezgetett?
Futballoztam. Az SV Donauban.

Tudom, beszélgettünk erről néhány hónapja, ahogy arról is, hogy a Fradiban kiváló társaságba csöppent. Hanem azóta némiképp átalakult a csapat.
Szerintem jó is lesz. Minőségi játékosok érkeztek, persze a „régiek” is remek futballisták, de amikor ennyi az új arc, számos tréninget kell végigdolgoznunk ahhoz, hogy összeérjünk, hogy jól teljesítsünk, sokkal jobban, mint az elmúlt hat hónapban.

– Mi volt a baj az őszi Ferencvárossal?
– A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a magyar válogatottban szereplő labdarúgók nem tudtak eleget pihenni. A nyári Európa-bajnokság miatt menetből érkeztek meg a Bajnokok Ligája-selejtezőre, el is buktuk sajnos, az pedig még inkább visszavetett minket. Magunkhoz mérten gyengén kezdtük a bajnokságot, több gondunk is adódott időközben, úgyhogy jól jött a szünet. Tudom, többször elhangzott indokként a fáradtság, de tényleg így volt. Három és fél hetes pihenő után foghattunk bele a munkába január elején, tényleg újult erővel, úgyhogy a megterhelő nyárra többé nem panaszkodhatunk. Ugyanakkor tanulási fázisban vagyunk most is, minden nap próbálunk fejlődni, hogy a céljainkat elérjük.

– Nevesítve?
– Természetesen a bajnoki arany és a kupagyőzelem, azaz hogy mindkét címünket megvédjük, ami persze roppant nehéz lesz.

– Ha a negyedik helyezett Ferencvárosnak most felajánlanák az ezüstérmet, elfogadná?
– Nem. Persze a futball kiszámíthatatlan, előfordulhat, hogy meg kell elégednünk a második hellyel, a céljaink azonban ennél vérmesebbek.

– A balszélső posztját mennyire sikerült megszoknia? Csak mert olykor onnan indult az ősszel.
– Ott játszom, ahova az edzőm állít, és ez nem sablonduma. De hogy ne érhessen az a vád, nem vagyok őszinte, elárulom, jobban szeretem, ha centerként szerepelhetek. Úgy azért a gólszerzés is könnyebb.

– Nyolc találattal holtversenyben vezeti a góllövőlistát. Hány góllal hódítaná el a királyi címet?
– Jó lenne tizennyolc-húsz góllal befejezni az idényt, de ez leginkább akkor lehetséges, ha csatárként futballozom. A pálya széléről indulva kevésbé a gólszerzés a feladatom, de ha ott kell jól teljesíteni, akkor ott teszek meg minden tőlem telhetőt.

Mit gondol, melyik csapat teljesít majd a legjobban a tavasszal? Vagyis ki lehet a fő rivális?
Alighanem a Videoton. A Vasas is jó futballt játszik, sikeres is vele, de a Videoton a legerősebb. Mellettünk, persze. Az ősszel egy egyet játszottunk, mi más lehetne a törekvésünk, mint tavasszal mindkétszer megverni?!

Szó, mi szó, a keret alkalmasnak látszik arra, hogy higgyenek abban, beérhetik a listavezetőt, de az új igazolások közül ki tette önre eddig a legjobb benyomást?
Nehéz választani, mert csupa jó játékos érkezett, Julian Kochot azonban már csak a régi ismeretségünk okán is kiemelhetem. Volt egy súlyosabb sérülése, de már fitt, sokat várhatunk tőle, ahogyan Janek Sternbergtől is.

Apropó, a német immár a hivatalos nyelv az öltözőben?
Nem. Továbbra is az angol. A lényeg azonban az, hogy minden szempontból egy nyelvet beszéljünk.

NS