Nagyon őszinte interjút adott Gera Zoli arról, hogy miként látja a magyar foci és benne a Fradi helyzetét, hogy miként vélekedik a bírókról, hitről és miért nem tudott önfeledten örülni a 4-0-ás kupadöntős győzelemnek.

Csodálatos volt látni, mennyire összehozta Magyarországot az Európa-bajnokság. A focinak nagyon nagy ereje van.

Rengeteget változott a foci, még többet a körítés. Negyven éve, ha gólt lőtt, mondjuk, Albert, az égnek emelte a karját, a másik tíz megölelgette, a nézőtéren a fehér inges férfiak megtapsolták, és mehetett tovább a játék. Ha egy magáról megfeledkezett drukker olyasmit kiabált be, hogy „szemüveget a bírónak”, a szurkolótársak rendreutasították. Ma a te cigánykerékből szaltód visszafogott érzelemnyilvánításnak minősül, hiszen gólörömében még egy szolid csatár is leszecskázza a szögletzászlót. Mitől van ez?

Nagyobb a tét, nagyobb a nyomás a játékosokon, mindenki meg akar felelni az elvárásoknak, sokan utánozzák a sztárok viselkedését.

Tényleg Ronaldo a kedvenc játékosod?

Ő, de nem a mostani, a portugál, hanem a régi, a brazil. Régebben felvételekről bújtam a cseleit, próbáltam ellesni, hogyan csinálja.

A magyar-portugál alatt eljutott a füledig, hogy a lelátón a szurkolók egy része azt skandálta, hogy „Cristiano homoszexuál”?

Eljutott.

És mit gondoltál?

Inkább nem mondom.

Ha Gera Zoli se mondja, akkor ki fogja mondani?

Bizonyára az volt a cél, hogy kizökkentsék. A módszerrel nem értek egyet, nem hiszem, hogy Ronaldo megérdemelné, de hát megtörtént, és remélem, máskor nem fordul elő. Megakadályozni nem tudom.

Vagy te akkora tekintély, ha kérsz valamit, nincs szurkoló, aki ne hajtana fejet.

Nem hiszem, hogy így mennek itthon a dolgok.

Hanem hogy mennek?

A lényeg az, hogy sajnálom, és inkább azt szeretem felidézni magamban, hogy rengeteget köszönhetünk a szurkolóinknak.

Az osztrákokat conchinchitázta a tábor egy része, az is buzizás, az izlandiak ellen az „izlandi cigányok, basszátok az anyátok” volt műsoron.

Minden keménymagban találni szabadszájú egyéneket. Most mit mondjak? Tiszteletben tartom őket is, másokat is. A magánvéleményemet pedig megtartom, hiszen nincs szükség botrányra. Angliában hozzászoktam egy bizonyos szurkolói kultúrához. És nyilván szeretném, ha egyszer ideérne, ami ott tapasztalható.

Az angolok mélyebbről indultak, mint ahol mi most vagyunk.

Sokkal mélyebbről, mégis kimásztak a gödörből, és csodálatos, inspiráló közeget teremtettek a labdarúgásnak. Ott ma már nem esnek túlzásba sem a játékosok, sem a drukkerek. Nem csinálnak drámát a vereségből, és a győzelmet sem reagálják túl. A meccsek előtt és után szurkolói sorfalban közlekednek a játékosok, kötelező autogramot osztani, ha győzünk, mosolyogva gratulálnak, ha zakó van, azzal veregetik meg a válladat, hogy sebaj, majd a jövő héten.

Ezzel szemben itthon?

Nagyon más. Vereség, rossz játék után sokak szemében azt látom, legszívesebben leütnének, leköpnének. Rossz megélni. De hát ez van.

Mit szólsz az MLSZ és Kubatov Gábor szurkolói kártyás, vénaszkenneres csatájához az ultrákkal?

Inkább semmit… Nem hiszem, hogy nekem kéne ezt megoldanom. Hagyjuk inkább ezt a témát, jó?

A Fradiban is pillanatok alatt megszerettek. Tízből kilenc szurkoló úgy hiszi, saját nevelés vagy, pedig csak húszévesen kerültél a Ferencvároshoz.

Az még a pályám eleje, szinte saját nevelésnek számítok.

Mikor fogadott be az Üllői út?

Csank János szerint akkor, amikor először szaltóztam a gólom után. Gyerekkoromból maradt meg ez a trükk, sokat ugrabugráltunk a játszótéren, kitéptük a rugót valami használt ágyból, azon gyakorolgattunk. Na, ez nagyon tetszett a közönségnek, Jani bá’ meg állítólag fogta a fejét a kispadon, hogy „mit szaltózgat ez itt, eztán mindig be kell rakni a csapatba”. De már az edzőmeccseken is jól éreztem magam, 2000-ben azokra is kijöttek három-négyezren. Tetszettem a közönségnek, ami önbizalmat adott, egyre bátrabb és jobb lettem, amitől még inkább megkedveltek.

A nyolcvanas években Nyilasi Tibi volt a fradizmus megtestesítője, aztán meg Simon Tibor. Nagyon más személyiségek, nagyon más életutak, Nyilasit szerették, Simonnak respektje volt. Manapság meg sokaknak te vagy a fradizmus.

Kinek?

Mondjuk nekem.

Haha. Hajtok, csúszok-mászok, és technikailag is elég látványos a játékom, kevesekben van meg mindkettő. Szeretem a futballt, nagyon szeretem, mondhatom, az életemnek komoly része.

Simon úgy fogalmazott: a futball az életem.

Én meg úgy fogalmazok: a futball az életem komoly része.

Beszéljünk majd az istenhitről is, de előbb elmondod, mit jelent neked az a szó, hogy fradizmus?

A fradizmus életforma. Illetve az kellene legyen. Nem is tudom, hány millióan vallják magukat fradistának, de meccsre sajnos nem járnak. Pedig az igazi fradista a helyezéstől függetlenül kijön, hiszen ez a csapata. Angliában esőben, fagyban kitartanak a csapat mellett, veszik a bérletet és a mezt minden évben. Persze itthon kevesebb a pénz, rosszabb a futball, de az Európa-bajnoksággal rászolgáltunk a bizalomra, ehhez képest annyian sincsenek, mint korábban. A Fradi első bajnokiján öt válogatott lépett pályára, miközben a lelátón hatezren ültek. Most ez miért van?

Miért?

Én is ezt kérdem. Elképesztő a különbség a válogatott és a bajnokság megítélése között.

Melyik az erősebb csapat: egy jó formában lévő Fradi vagy a magyar válogatott?

A válogatott jobb, bár a tavaly őszi Fradi is nagyon jó volt.

Sok jó Fradi volt az elmúlt száztizenhét évben. Számít ma még, honnan indult a Ferencváros?

Milyen szempontból?

A Ferencvárosi Torna Club munkás- és kispolgári csapat 1899-ből, magyar ajkúak, német ajkúak, zsidók, svábok vegyesen, s mind magyarként érzett. Derék, lelkes, befogadó társaság Franzstadtban, volt benne erő meg erkölcs meg egyetértés. És pont a befogadóság kopott el.

Veszélyes vizek, mondom.

Jó, jó, elevezek… Mi van a mostani Fradival? Tavaly itthon mindent nyertetek, most meg egy Mezőkövesd is megakad a torkotokon.

Nincs semmi baj. Gyönyörű stadionunk épült, fölénnyel nyertük a bajnokságot s hozzá a kupát, és bár most éppen szenvedünk, csupán négy ponttal vagyunk lemaradva az elsőtől.

Mitől szenvedtek? Attól, hogy eligazolt mellőled Nagy Ádám, előled pedig Lamah? Hát mi lesz tavasszal, hogy Nagy Dominik és Ramirez is távozik?

Nincs pótolhatatlan játékos. A gyengébb szereplés egyik oka, hogy a válogatott játékosaink január óta lényegében megállás nélkül nyomják a futballt, nyáron nem pihentük ki magunkat, a BL-selejtezőn nem voltunk jó állapotban, kiestünk, ami odacsapott az önbizalmunknak. Ráadásul a bajnokságban a legnagyobb ellenfeleink idénre összeszedték magukat, különösen a Vasas és a Vidi, ettől kiegyenlítődött a mezőny, mi viszont kissé jóllaktunk, és jött a hullámvölgy, amiből nehéz kikecmeregni.

Lehet még ebből bajnoki cím?

Tavasszal mindig jobbak vagyunk, de az aranyéremhez össze kell kapnunk magunkat, amiben segíthet, hogy leigazoltuk Bognár Istvánt és Botka Endrét. Mert ugye a táblázat nem hazudik, bárhol végzünk is, nem foghatjuk külső körülményekre, balszerencsére.

A pénzre különösen nem.

Nem panaszkodunk. De az nem igaz, hogy az NBI-ben a Fradié a legnagyobb költségvetés. A Videoton honnan igazolgat játékosokat? Lazovicsot aligha tudná megfizetni a Ferencváros.

Ráadásul a kerettagok se mind játszhatnak, az év végén Cukic állíttatta ki magát, előtte a törlesztő Ramirez. Van dolgod velük? Szólsz, hogy öreg, nem azért fizet a klub, hogy ücsörögj a lelátón?

Mit mondhatnék? A dolog nem megmásítható, elnézést kértek a csapattól.

Nem dolgod atyáskodni, dicsérni, ledorongolni, lelket ápolni?

Ha kérdeznek, szívesen megosztom a véleményemet, adok tanácsot. Van, aki issza a szavaimat. De akinél azt látom, alig várja, hogy abbahagyjam, nem erőltetem. Minek vesztegessem az időmet?

A Fradiról beszélünk?

A csapaton belül nincsenek problémák. Meg az ellenfelek is tisztelettudóak.

És a bírók? A Kassai-sztorihoz mit szólsz?

Kassainak megvan a maga stílusa.

A Fradi vezérigazgatója, Orosz Pál a Vasas-meccs után azt kérte az MLSZ-től, hogy Kassait egy darabig ne küldjék a Ferencváros mérkőzéseire.

Igen, tudom.

Mit gondolsz Kassairól?

Állítólag csúnyán beszél a játékosokkal.

Tényleg csúnyán?

Csúnyán. Néha. Mondjuk néha a játékosok is csúnyán beszélnek a bírókkal. Bár kétségtelen, hogy furább, amikor a bíró használ illetlen kifejezéseket. De én nem foglalkozom vele.

Néha te is emelt hangon rohansz a bíró felé. Mi a legerősebb, ami ilyenkor kicsúszik a szádon? A bazmegolás nem illik hozzád.

Nem is szoktam olyat. Legföljebb azt, hogy „mit fújsz?!”, „miért fújod le?!”, „miért nem fújod le?!”. Nem káromkodom. Anyázni se szoktam. A hangerő azért megvan. Szóval szokott füstölni a fejem egy-két ítéletnél. De hát lehetetlen mindig nyugodtnak maradni. Ezzel együtt zavar, ha elragad az indulat, hosszú időre rossz kedvem lesz tőle. Külföldön a bírókkal is jobb a viszony, kifejezetten jó kapcsolatban voltam velük, mind jó stílusban vezetett. Nem veszekedtünk, csak oltogattuk egymást, és jókat röhögtünk. Például mondtam, hogy „ezt meg miért fújta le, nem volt semmi”, mire ő, „úgy láttad?”, mondom, „igen”, mire ő, „hát jó, megesik, hogy téved az ember”. És nevettünk egyet, és mindenki jól érezte magát. Angliában dicsérnek is a bírók, megesik, hogy odaszólnak a játékosnak, hogy „ez aztán jó lövés volt”. Idehaza is jó lenne lazább viszony a játékosok és a bírók között. Amiért persze mi is sokat tehetnénk.

Civilben sose vagy indulatos?

Ritkán.

Kölökként verekedtél is sokat. Kemény gyerekkor áll mögötted.

Nagyon rossz voltam, sokat csavarogtunk, bandáztunk, minden hülyeséget kipróbáltunk, gépeztünk, cigiztünk, ittunk, szipuztunk.

Technocol?

Az tévhit. Technocollal nem lehet. Erős ragasztókkal csináltuk. Nem volt célom az életemmel, nem akartam semmit, elvoltam, egy időben iskolába se nagyon jártam. De aztán édesapám megtért, levitt a Hit Gyülekezetébe, és én is megtértem, ami teljesen megváltoztatott. Más lett az értékrendem, a felfogásom az életről, mindenről. Korábban is próbáltam visszatérni a jó útra, kidobtam a cigit, kitaláltam, rendes gyerek leszek, de nem bírtam sokáig, két napig, addig se, hit nélkül nem ment. De ahogy átadtam az életemet Jézus Krisztusnak, megutáltam mindazt, ami nélkül nem tudtam élni. Célom lett: rendes ember lenni, Istennek tetsző életet élni. Sokat tanultam és tanulok a Bibliából. Minden benne van.

Melyik a legfontosabb rész?

Az, hogy minden féltett dolognál jobban őrizzem a szívemet, mert abból indul ki az élet, és ha az ember szíve tiszta, az élete is az lesz, és a beszéde is. A gyülekezetben testvérek vagyunk, ott ismertem meg a feleségemet, gyermekeink születtek, akiket istenfélő életre nevelünk. Az Istennel való közösség a legfontosabb számomra, az, hogy ne sértsem meg őt.

Mivel sértetted meg legutóbb?

Leginkább azzal, ha dühösen beszólok másoknak. Az év vége felé sajnos sűrűn előfordult, úgyhogy nagyon vártam a szezonzárást, a pihenést.

Mondj egy konkrét példát.

Két éve, amikor négy-nullra megnyertük a kupadöntőt a Videoton ellen, a kis Kokót kétszer is fölrúgtam, és beszólogattam neki, aztán a meccs után nagyon bántott a viselkedésem. Még a kupagyőzelem fölötti örömömet is beárnyékolta.

És?

Elnézést kértem, Kokó rendes srác, megértette.

Olyan ippont tudnál dobni, mint Böde a norvégok ellen?

Hú, az kemény volt. Más sportágra emlékeztetett, az nekem nem megy. De azért nevettünk. Gondolom, hirtelen ez az ippon ugrott be neki, és megcsinálta a norvégon.

Megúszta sárgával.

Nem is ért az többet.

Nem?

Azt hiszem… A lényeg az, hogy fontos a sportszerűség a pályán és a pályán kívül is.

Egy orvostól azt hallottam, hogy Gera biológiai csoda. A harmincnyolcadik évedet taposod. Ilyen idős játékos előtted nem szerzett gólt a magyar válogatottban, ha hinni lehet a statisztikáknak, Király Gábor és Ivica Vastic után te vagy az Európa-bajnokságok történetének harmadik legkorosabb labdarúgója, az meg csak hab a tortán, hogy te vagy a tizenhatodik magyar labdarúgó, aki a válogatottban elérte a huszonöt gólt. Meddig nyomod még?

Amíg motivált vagyok. Meg amíg bírom fizikálisan. Ha bármelyik hiányzik, abbahagyom.

Gerából képes kikopni a motiváció?

A foci nem egyéni sport, jó csapatban jól érzi magát az ember, rossz csapatban rosszul.
Ezzel együtt egyszer jó csapatban focizva is föl kell ismerni, hogy elég.

Hol fejeznéd be? Megfordul a fejedben, hogy angol harmadosztályba mégy levezetni?

A koromból adódóan már aligha lesz lehetőségem külföldre igazolni. Ha meg fiatalabb lennék, nem lennék itthon. Szóval itthon fejezem be. Jó ez így. Majd edzőnek visszamegyek.

A válogatottban mennyi két- meg egyfélidőd van még?

Nem nézek annyira előre. Most jól érzem magam, jól megy a játék, az egyik legjobb időszakomat élem.

Maradt sansz a vb-selejtezőn?

Hogy kijussunk a világbajnokságra, legalább itthon meg kell verni a portugálokat, Svájcnak idegenben kell visszavágni az itthoniért, és hozni az összes többit. Bravúrok kellenek, de ebben a csapatban az is benne van. Persze az is szükséges, hogy a válogatott játékosok kapjanak lehetőséget a klubjukban, legyenek formában.

Mi a jobb egy tehetséges fiatalnak, mint például Nagy Ádámnak és Nagy Dominiknek: itthon kulcsjátékosként végigtolni a bajnokságot, vagy kint kockáztatni, hogy több pénzért ugyan, de végigpadozza a szezont? Menni vagy maradni?

Menni kell.És megy is mindenki, ha erősebb bajnokságba, több néző elé hívják. Anyagilag is az éri meg.

Törődjünk bele, hogy tán húszévente jut el egy-egy klubcsapatunk a BL főtáblájáig?

Fejlődni kell, és akkor nem kell húsz évet várni. Az osztrákok szintjére el lehet jutni, és akkor legalább az EL-ben mutathatunk valamit.

Mihez kezdesz, ha visszavonulsz? Maradsz a focinál?

Kipróbálom az edzőséget. A saját fociiskola is vonz. Meglátom, hogy megy majd. Edzőnek lenni ma már tudomány, de ha jó emberekkel, jó stábbal veszed körül magad, működhet. Először is ki kell tanulni a szakmát.

Hol?

A tanfolyamot itthon végezném, mert a tananyag világszerte ugyanaz, de tapasztalatot gyűjteni Angliába megyek. A West Bromnál megszerettek, mondták, bármikor szívesen látnak. Engem annyira vonz az angliai közeg, hogy ha tehetem, a tévén angol kommentárral nézem a meccseket. Mert az kicsit olyan, mintha ott lennék.

Angliában is a szaltódba szerettek bele?

Szerették a stílusomat.

Kaptál ott pár becenevet. Muppet, Zolly, Suttogó Halál, Magical Magyar, Top Gera. És a szakemberek is odavoltak érted. Brian Robson mondta rád, hogy „csúcskategóriás játékos, szeretnék minél több Gera Zoltánt a csapatomban tudni”. „Úgy néz ki, mint Gerard, úgy fut, mint Gerard, úgy lő, mint Gerard”, ez meg a kapus Antii Niemitől való. John Motson kommentátor szerint „Gera egy személyben játszik Chelsea-t”.

Jó érzés. Az a helyzet, hogy Angliában nagyobb tisztelettel vannak irántam, mint Magyarországon. A fiatal játékosok rám se mertek nézni, az utánpótlásedzők velem példálóztak, amit persze nehéz volt elhinnem, még nehezebb feldolgoznom. Furcsa, nem?

forrás és az interjú többi része:24.hu