Az álomszerű kezdés után kapusunk sérülést szenvedett, amelyet nem bírtunk el a mai estén.

UTE 7-6 Ferencváros
Harmadok: 1-5, 2-0, 4-1
Gólok: Sumi (Inglis), Dubek (Papp), Sumi (Hietamaki, Papp), Farkas (Tendler, Dubek), Rafaj (Sumi, Papp), Rafaj (Sumi, Papp)

Nagy iramban indult a mérkőzés, amelyhez nekünk kellett alkalmazkodnunk, keményen nyomtak a hazaiak, de a kezdeti nehézségek után magunkra találtunk, az első komolyabb helyzetünket egyből értékesítettük, Sumi lőtt nagyot csengő gólt. Amit aztán gyorsan kiegyenlítettek a lilák, második emberelőnyüket már értékesítették. Aztán ritkán látott percek következtek, hat perc alatt négyszer vettük be a MOL Liga első kapuját, meg kell hagyni, a hálóőrök is benne voltak: a harmadik után Ágoston lecserélték, Sila pedig az első két lövést egyből be is nyelte. Önbizalommal és komoly előnnyel vághattunk neki így a folytatásnak.

Ami rémálomszerűen indult. A jól fogó Sevela ugyanis komolynak látszó sérülést szenvedett, a jégen elcsúszó Virág hason érkezve találta telibe a támaszkodó lábát, kinézetre térdszalag… Hosszú perceken át ápolták kapusunkat, majd levitték, Soós állt be a helyére. Innentől kezdve biztonsági játékot játszottunk, még az emberelőnyös helyzetekben is, érezni lehetett a csapaton, hogy a legfontosabb a gólok elkerülése már, és ha lehet, a lövések is csak minél távolabbról érkezhessenek. Sokáig eredményt is hozott ez a hozzáállás, ám a hajrában betalált az UTE, amivel még nagy gond nem is lett volna, de az utolsó másodpercekben is elvétettük a felszabadítást, így a négy gólos előnyből kettő maradt az utolsó harmadra.

Ekkor pedig még nagyobb erőbedobással jöttek ránk, érezték, hogy a kapusunk és a védelem se túl magabiztos. Ám még volt lehetőségünk, két ziccerhelyzetet is kialakítottunk, egyiket sem sikerült kihasználnunk, itt foghattuk volna meg őket, ám elszalasztottuk a lehetőséget. Ami meg is bosszulta magát, négy perc alatt jött három gól, némelyik peches is, de sajnos megérdemelt, hiszen rosszul buliztunk és a felszabadítások sem sikerültek. Csapatunkat dicséri, hogy a történtek ellenére nem omlott össze, sőt! Rafaj szép lövéssel egyenlített, ezzel visszahozva minket a meccsbe. Amelyet egy négy kiállítást hozó bő két perc döntött el, sokáig három a három ellen játszottak a felek, itt is, ott is akadtak lehetőségek, majd folyamatosan jöttek vissza a büntetőpadról a játékosok, a végén mi voltunk hátrányban nagyjából tíz-tizenöt másodpercet, amit egy megpattanó lövéssel zárt le az Újpest. A végén a kapust lehozva támadtunk, az egyenlítés viszont már nem sikerült, pont nélkül maradtunk. Hazafelé már csak azon járhatott mindkét csapat szurkolótáborának a fejében, hogy egy ilyen meccs hogyan maradhatott ki a városligeti Winter Classicból…

Greg Lindqvist

Büszke vagyok a srácokra. Sevela sérüléséig abszolút mi irányítottuk a mérkőzést, idegenben hat szerzett góllal bármilyen körülmények között nyerni kellene, ez ilyen borzasztóan egyszerű. Az Újpestnek szerencséje is volt néhány gólnál, mi pedig a kapuscsere után túl passzívak voltunk, de még így is megvoltak a lehetőségeink. Meglátjuk, mennyire súlyos Sevela sérülése, nagy érvágás a kiesése, de az egész szezonunk rémálomszerű, ami kezd már kissé fárasztó lenni.

NSO