A női kézilabda válogatott szövetségi kapitánya szerint leginkább a kondíció területén kell előrelépni.

Kim Rasmussen

Nem lesz egyszerű a folytatás jövőre, mert amint a most hiányzók velünk lesznek, nekik is meg kell ismerkedniük mindennel. Szóval újra kell kezdenünk az építkezést, de mégsem volt hiábavaló az Eb, mert a korábban kevés tapasztalattal rendelkezők sokat tanultak belőle. Ha mindenki azonos szinten lesz, amit egy-másfél évre teszek, akkor ennek az eredményekben is meg kell mutatkoznia – reálisan a 2018-as Eb-n lehet kiemelkedő eredményt elvárni.

A mostani kontinenstorna nem az eredményről szólt a számunkra azok után, hogy milyen nehézségekkel kellett megküzdenünk. Igyekszem mindig a pozitívumokat keresni, és ebből a szempontból a svédországi torna nagy kihívások elé állított minket.

Leginkább a kondíció területén kell előrelépnünk, mert világosan látszik, hogy ebben le vagyunk maradva az élmezőnytől. A mérések is pontosan megerősítették, amit az edzéseken láttunk, hogy gyorsasági állóképességben jobb teljesítményre van szükségünk. És ezzel nem a magyar kluboknál folyó munkát szeretném minősíteni, pusztán megjegyzem, ha fel akarunk zárkózni az abszolút legjobbakhoz, lépéseket kell tennünk a jobb fizikai állapot eléréséért. Ha megvan a szükséges erőnlét, akkor tiszta fejjel tudnak a játékosok döntést hozni a kiélezett helyzetekben, és emlékezni fognak a taktikai utasításokra…

A szövetségnek, a kluboknak és a játékosoknak együtt kell dolgozniuk azért, hogy ebben fejlődni tudjunk. Ami a szívet és a küzdőszellemet illeti, egy rossz szavam sem lehet a csapatra.

Vegyesek az érzéseim. Az Eb-n számos kollégával beszéltem a világ különböző pontjairól, és mindenki tisztán látta, milyen tényezők hátráltattak minket. Mégis sokan vannak otthon, akik nem értik, miért kaptunk ki a románoktól, a dánoktól vagy a norvégoktól. Tudom, hogy már csak így mennek a dolgok, de nem szabad az összes véleményt meghallgatnunk, mert abba bele is őrülnénk. A saját munkánkra kell koncentrálnunk. Szeretem ezt az országot és a kultúrát, tetszik, hogy sok embert érdekel a kézilabda Magyarországon, és véleményt is alkot is róla, ez mutatja, hogy egy kézilabdás nemzetről van szó. Ha azt veszem, hogy mondjuk a lakosságból ötmillióan szeretik a kézilabdát, az egyben azt is jelenti, hogy ötmillió potenciális edző van az országban.

Reálisan kell látni a helyzetünket. Nem voltak itt a nagy lövőink, akik távolról is képesek gólt lőni, és az Eb előtt kiesett két fontos belső emberünk, majd amikor Janurik Kinga belelendült a kapuban, ő is megsérült. Mindezek ellenére büszke kapitányként térhetek haza, mert ugyan a végén már nem volt miért küzdenünk, mégis mindent kiadtunk magunkból. A jövőben még többet szeretnénk elérni, ezért keményebben kell dolgoznunk.

További gondolatok a szövetségi kapitánytól: NSO