Klubunk kapusa, Szikora Melinda nehezen aludt el a románok elleni meccs után, ám magába nézett és már a következő feladatokat várja.

Szikora Melinda

Eleve nem vagyok jó alvó, de egy ilyen meccs után, mint amilyen a román volt, meg végképp nehezen tudtam elaludni. De azért mégis jobban tudtam pihenni, mint egy nappal korábban, amikor óriási buli volt a hotelben, ami miatt nagyon ideges voltam. A többiekhez hasonlóan én is elgondolkodtam a meccsen, és magamba néztem. Ilyenkor ez a legfontosabb. Remélem, legközelebb a csapat és a saját teljesítményem is jobb lesz, és meglepetést tudunk okozni.

Ha a védekezés kőkemény az első pillanattól kezdve, abból én is tudok erőt meríteni, és egy-két könnyebb védéssel elkapom a fonalat, utána pedig jöhetnek a nehezebb feladatok. A Fradiban már megszoktam, hogy csereként kell beszállnom, inkább az volt a baj, hogy éreztem, nem vagyunk még összeszokva. Ez azért látszódott szerintem kívülről is, ha esetleg több közös edzésen tudtam volna részt venni, talán meglehetett volna még néhány lövés.

Mentálisan rosszul kezdtük a meccset, pedig már az első perctől kezdve keményebbnek kellett volna lennünk, hogy elbizonytalanítsuk a románokat. Ez nem történt meg, helyette ők jöttek tűzbe. Én sokkal jobban szeretem az olyan meccseket, amikor már az elején kiosztanak nekünk egy-két kiállítást, mert az már jelzi, hogy milyen hőfokon és akarattal kezdünk. A románok ellen ez nem történt meg.

Nekem egy óriási ajándék, hogy egy világverseny középdöntőjében szerepelhetek. Most jönnek a szép feladatok, ahol extrát kell nyújtani. Igazából tét nélkül játszhatunk, még jól is elsülhet. Remélem, senki nem úgy fog hozzáállni, hogy csak valahogy éljük túl, hanem lehetőségként tekint a következő két mérkőzésre, ahol a világ legjobb csapatai ellen bizonyíthatjuk, nem vagyunk olyan rosszak.

NSO