Klubunk szakosztálya egy különleges csapatot karolt fel. Különleges, hiszen a világ országai közül mindössze tízben alakult ilyen csapat.

A csapat 2015 januárjában alakult, egy lelkes apuka, Mártonffy Máté kezdte el szervezni. Ezt egy kb. fél éves szervezés előzte meg. Máténak a fia kezdett el hokizni, ebből kifolyólag jött az ötlet. A célja ezzel az volt, hogy bemutassa azt, hogy a jégkorong nem egy veszélyes és durva sport, amit csak ép emberek játszhatnak, hanem akár siketek és nagyothallók is. Megfelelő védőfelszereléssel minden sérülés kiküszöbölhető.

Kezdetben egyénileg „működtek” azonban nemrég bekerültek az FTC Jégkorong Szakosztálya közé. A Fradi a felszerelések beszerzésében is segített. A csapat jelenleg 18 igazolt játékosból áll, az edzések alkalmával szinte mindenki jelen van. Az edzői posztot Balogh Zoltán tölti be, teljesen önkéntes módon, heti 3-szor a Népligetben. Mint Zolitól megtudtam kezdetben nehéz volt a kommunikáció, ám mostanra könnyen megértik egymást, legtöbbször bemutatja a gyakorlatokat, így vizuálisan egyszerűbb értelmezni. Aki kezdő és nem olyan régóta van a jégkorong világában, azzal külön is foglalkoznak, ha kell. Igazából a hangsúly jelenleg a korcsolyatechnika fejlesztésén van, mivel a hallássérültek mozgáskoordinációja másabb, mint nekünk. Ez a sport remekül fejleszti az egyensúlyt, kiegyensúlyozottabb lesz az amúgy kissé darabos mozgásuk.

A siket-hokimeccsen a bírók kézjelekkel, illetve a palánkon és a kapu mögött kihelyezett led-csíkok és lámpák segítségével jelzik a játékmegállítást, de többnyire a játékosok – legyen az ellenfél vagy csapattárs – szólnak, jeleznek a másiknak, ezzel segítve a másikat. A pályán mindenki egyenlő esélyekkel indul, hallókészülék nélkül. Ha használnák, amolyan „doppingszerrel” érne fel, a fiúknál a siketek és nagyothallók aránya 60-40%.

A teljes bemutató ide kattintva olvasható el a jégkorong szakosztály közösségi oldalán.