Az MTK korábbi játékosa, jelenleg leginkább szakértő beszélt az örökrangadóról.

Bognár György

Játékosként megkülönböztetett figyelemmel készültem a Ferencváros elleni mérkőzésekre, különösen az Üllői úti találkozóknak volt varázsa: a sok néző, az az első, húszperces lerohanás, amellyel akkoriban a fradisták már a meccs elején bedarálták az ellenfeleket. Ha az elejét megúsztuk, volt esély a jó eredmény elérésére, persze ma már csak a szépre emlékezünk, a vereségekre egyáltalán nem.

A régi ütött-kopott stadionban mindig fergeteges hangulat uralkodott, ellenfélként szögletrúgás esetén nagy lelkierővel kellett rendelkezni, mert amit ott kétméteres távolságból kaptunk, azt nem tettük zsebre – szerintem labilisabb idegzetű sorstársaim ezért is csavarták többször is a kapu mögé a szögletet.

Ma már más a helyzet, gyönyörű az aréna, még nézők nélkül is élmény lehet játszani benne, s a maiaknak azt kívánnám, hogy vendégként hasonló nehézségekkel kelljen megbirkózniuk, mint nekünk: üvöltő nézők, harcos ellenfél – és persze az emlékezetes gólok.

NS