Vízilabda csapatunk vezetőedzőjét kérdezték a hétfői edzés után.

Varga Zsolt

Várakozással tekintettem az edzések elé, erősödött a keretünk, ami jó érzés, emellett kellemes türelmetlenség van bennem, máris gyakoroltattam volna egy kis emberelőnyös, -hátrányos játékot, de abban több lett volna a kockázat, mint a haszon. Az első hét arról szól, hogy a csatlakozók vissza­illeszkedjenek, aztán a következőn min­denkinek tisztulhat a kép, körberajzoljuk, milyen taktikai keretekkel indulunk neki a játéknak.

Amikor az első évemben a kiesés ellen küzdöttünk, és hat kettőre vezetett a Pécs a sorsdöntő meccsen, akkor is óriási volt a teher, de szívesen küzdök olyan csapattal és osztom meg vele a terhet, amelyben jó játékosok vannak, mint ugyanolyan célok mellett egy gyengébb együttessel. Teher mindig volt és van, ez normális a sportban, én mindig éreztem, hogy van rajtam, de velejárója annak, hogy profik vagyunk. Edzőként azon dolgozom, hogy a játékosok a megfelelő terhet vegyék a nyakukba. Egyelőre még nem határoztuk meg a célokat, amelyek bennünket is motiválnak, mivel a motiváció és a cél nem ugyanaz. Engem az motivál, hogy azért kelhetek fel reggelente, mert benne van a csapatban, hogy döntőt játsszon és baj­nok lehessen, reálisan a célokról beszélni viszont három hónap múlva érdemesebb, addig játszunk rangadót az Eger ellen és nemzetközi kupameccseket is.

Mindent megteszünk, hogy ne csak döntőt vívjunk, hanem valamit nyerjünk is!

NS