Csapatunk egykori, a Paks jelenlegi kapusa elmondja, hogy szerinte miért voltak számára kudarcosak a ferencvárosi évek.

Sajnos nálunk ez a Videotonnál nem működik, hiszen a harmadik szezont a harmadik edzővel kezdik, pedig a Carrillo-féle Vidit még mi ellenfelek is csodáltuk, nem is értem, hogy miért szedték szét. Egyedül a Ferencvárosnál fedezhető fel tervszerűség és állandóság, de a Partizani elleni meccseket látva, úgy tűnik, még időre van szükségük, hogy nagyot domborítsanak.

– Több év kellett hozzá. Akik ismernek, tudták, hogy milyen erős volt a kötődésem a Fradihoz, és amikor belebuktam, ugyanilyen erős volt a csalódás és a fájdalom. Akkor azt gondoltam, hogy meg tudom oldani a feladatot, de nem bírtam el azt a nyomást, ami akkor rám zúdult a sajtó, a közvélemény részéről. Most 30 éves fejjel már tudom, hogy erre akkor még nem lehettem képes. Egészen addig törés nélkül ívelt felfelé a pályafutásom, természetesnek vettem, hogy szinte gyerekfejjel a Premier League-s Charltonhoz kerültem, ahol rendszeresen készülhettem a felnőtt csapattal. Majd el kellett döntenem, hogy kint csinálok karriert, de hatod vagy hetedosztályból kell kezdenem vagy hazajövök a Fradiba. Számomra ez nem is volt kérdés akkor. Ma már biztosan jobban átgondolnám a döntést, viszont az angol foci sem az én világom, az egy igazi gyár, ahol semmit nem kérdeznek tőled, nem babusgatnak, pedig akkor 18 évesen még jó lett volna, ha ápolgatják a lelkemet.

forrás és teljes interjú: csakfoci.hu