Az arany és a bronz után jöjjön az skybox részleg.

Rövid sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk, ezúttal a skyboxok világába tekinthettek be. Még ősszel volt lehetőségem belekóstolni ebbe a világba, a DVSC elleni 3-0-ás győzelem estéjén. Éppen a Telekom-sajtótájékoztatóra igyekeztem, amikor csörgött a telefonom, bérletes barátom hívott, hogy a cégénél visszamondások voltak, így felszabadult két belépő, egyedül nem szívesen menne, ha van kedvem, vele tarthatok. Volt kedvem.

Az új főtámogató bejelentése után jókedvűen vártam a főbejáratnál, már tartott a bemelegítés, amikor átvettük a jegyeket, ezek hasonlóak, mint a sima meccsbelépők, csak a grafika színe más. A belépés után a recepciós pultnál kellett bemutatni őket, majd a személyi adatokat leadni, ezután kaptuk meg a karszalagokat, a skybox-szintekhez piros színű járt, a hostess hölgy helyezte el a kezünkön, ügyelve arra, hogy ne tudjuk levenni, de ne is szorítson. Az ellenőrzési pont a liftek előtt volt, itt megkértek mindenkit, hogy a kabátot vegyék le, majd udvarias, de alapos vizsgálat következett – talán alaposabb is, mint a C-bejáratoknál. Majd a felvonó felé vettük az irányt, a harmadik emeleten pedig kiszálltunk.

Itt már nem volt olyan nagy a sürgés-forgás, mint az innen jól szemügyre vehető arany részlegen, de ez érthető is, nincsenek olyan sokan, mint egy szinttel lejjebb. Bár “új fiúkként” érkezünk, azért látunk ismerős arcokat az FTC-ből, köszönés, rövid beszélgetés után pedig megkerestük a mi boxunkat. Itt mi voltunk az elsők, az ízlésesen berendezett helyiségben a kedves kiszolgáló személyzet fogad minket, aki lesi a vendégek minden kívánságát, ha valami nincs a szobabeli kiskonyhában, akkor egy perc türelmet kér és hozza a kinti nagykonyhából. Az asztalon hideg előételek, édességek várták a vendégeket, a falra szerelt TV-n a kezdés előtt csak reklámok futottak, majd később kis késleltetéssel az élő adást lehetett követni rajta. Az üvegfal előtti “könyöklőkön” műsorfüzet, pattogatott kukorica, tökmag, szotyi. Ilyenkor a jóba hirtelen belecsöppent fejünkben megszólalt a kisördög is, hogy milyen vicces lenne leszotyizni a “csóri” lenti nagyon fontos személyeket, természetesen csak poén szintjén, jót nevettünk magunkban és gyorsan el is vetettük az ötletet.

Kilátás

Kilátás

Megérkeztek a cégvezetők is, érdeklődtek, hogy ki melyik osztályról jött, elbeszélgettünk a Fradi akkor éppen aktuális dolgairól is, amivel nagyrészt képben is voltak. A személyzet frissítőket kínált, kérdezte, hogy a meleg ételt mikor kívánjuk elfogyasztani, azonnal, az első/második félidőben, vagy a szünetben, utóbbira esett a választás. Még benézett egy öltönyös úr is, hogy mindennel meg vagyunk-e elégedve, ott hagyta a névjegyét is, ha bármi probléma, kívánság felvetődne, keressük azonnal.

Elkezdődött a mérkőzés, az időjárás elég zord volt, így voltak, akik a benti kényelmet választották, mi kiültünk az igazán kényelmes bőr fotelekbe, a környékünkön nagy százalékban Fradi-legendák, mint kiderült, a közelben van az FTC egyik skyboxa. Megejtettük a telefont is a szemben helyet foglaló bérletes barátoknak, hogy integessenek, aztán keressenek meg minket, gyors cinkelés oda és vissza, aztán jöhetett a meccs. A TV-adás csúszásának hála a véleményes helyzeteknél csak hátra kellett fordulni és már láthattuk is a visszajátszást. Az első félidő után jól esett behúzódni, én meglátogattam a kétbetűs kitérőt is, hasonlóan a C-szektorokhoz, itt is lehetett kapura lőni. A szünet hátralévő részében a lenti tömeget figyeltem, építették a kapcsolatokat, miközben a Fradi háziasszonya Varga Rolanddal beszélgetett, aki a második félidőben csereként szállt be a meccsbe. Ekkor mondta egy szintén “sima” bérletes társunk, hogy jó-jó, de itt még kiabálni sem mer – volt benne valami. A második negyvenöt percben aztán beindult a Fradi-henger, így – bár nem voltak sokan a meccsen – de élvezhettük a stadion akusztikáját is, amely nagyon jó volt ezen a szinten, amikor belekezdett az oldallelátó – és ennél csak jobb lehet, remélhetőleg lesz is. A lefújás után aztán kifelé vettük az irányt, a lift helyett ezúttal a lépcsőt választottuk, egy igazán különleges élménnyel gazdagodva tértünk haza.

Tetszett-e? Igen. Meg tudom érteni azokat, akik élnek ezzel a lehetőséggel, elképesztően profin működik a stadion ezen szolgáltatása, és a megfigyelésem alapján már csak a széleken egy-egy skybox kiadatlan, korábban több is szürke ablakos volt. Azért maradok továbbra is a jól megszokott bérletes helyemen és reménykedem, hogy az ottani kiszolgálás is felnő ahhoz az “alacsonyabb”, de ugyanolyan fontos szinthez, mert bár már jobb, mint a kezdetekkor, van még hová fejlődni.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.