És a válogatott miatt is van hiányérzete a visszavonulását a napokban bejelentő Lajosnak.

– Mennyire elégedett a pályafutásával? Van önben hiányérzet?
– Mit tagadjam, van, nem is kevés. Mindössze háromszor védhettem a válogatottban, pedig legalább ötvenszer voltam kerettag. Fájó emlék, hogy a Fradival nem sikerült bejutni a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Még ma is beleborzongok, hogy milyen közel voltunk ehhez Prágában, ahol a hosszabbításban buktuk el a továbbjutást. De hogy azért valami jót is mondjak, 486-szor játszottam az NB I.-ben, és ezzel a számmal ötödik vagyok a az örökranglistán.

– Mindkét fia focizik. Lesz, aki továbbviszi a Szűcs nevet az élvonalban?
– Remélem, hogy igen. A nagyobbik fiam, Lalika hozzám hasonlóan kapus, a Videotonban véd. Szakemberek szerint nagyobb tehetség, mint én voltam ebben a korban. Dani fiam, aki tizenegy éves, itt, a Rákosmentében középpályás. Ő is tehetséges.

Teljes interjú: Magyar Hírlap