A Hír24 interjú második része.

Az imént azt mondta, mindenben az első akar lenni.
Nem az első. A legjobb. Abban, amit épp csinálok. Ősszel, a stadionnyitóra gyönyörű zöld-kék nyakkendőt kaptam egy barátomtól: egy egyes szám látható rajta. Majd csak akkor veszem fel, ha bajnokságot nyerünk, egyetlen estére, és az egyes akkor sem rám vonatkozik majd, hanem a Fradira.

Ön melyik csapathoz tartozik?
A Fradihoz.

A decemberi Fradi-évértékelőn is volt freudija.
Tudom. Az „elvettük a Ferencvárost”. Véletlen. Átvettüket akartam mondani.

Volt ott még egy elszólása. „Mind a nyolcmillió magyar állampolgár”, valahogy így fogalmazott. Pedig ugye tízmilliónyian vagyunk. a választásra jogosult magyarok száma a nyolcmillió. A pártigazgatónak nyilván ők számítanak.
Örömmel veszem, hogy ennyire alapos. Akkor legalább azt is tudhatja, ennél sokkal fontosabb dolgok is elhangzottak ott. Például az, hogy rengeteg fiatal sportol a Ferencvárosban, és mióta én vagyok az elnök, egyre jobb körülmények között teszik ezt.

A kormányváltás után, 2010-ben, sportvezetői múlt nélkül lett a legnagyobb, legnépszerűbb magyar egyesület elnöke. Ez is van akkora ugrás, mint a műhelyből a soroksári Fidesz-vezetőség.
Pártigazgató koromban, 2010-ben kértek meg fradista kézilabdás ismerőseim, hogy nézzek körül a klubnál, szükség volna a rendszeretetemre. Szétnéztem, elmondtam a véleményemet, ők pedig beválasztottak az elnökségbe.

Eleve a klubelnökséget célozta?
Dehogy. Ám amikor 2011-ben Kovács Miklós lemondott, a józsefvárosi polgármester, Kocsis Máté, aki szintén elnökségi tag, szólt, hogy „apám, készüljél”. Mondtam neki, „Máté, hadd gondoljam ezt át”. El kellett vállalni. Borzalmas állapotot találtam, káoszt a könyvelésben, hatszázmillió forintos tartozást.

Ami nyilván az akkori vezetés hibája.
Mondhatni.

És az azt megelőzőé is.
Valószínűleg.

Mégis minkét előző elnök bent ül a jelenlegi elnökségben.
Mert nem a tisztességükkel, hanem a bátorságukkal volt probléma.

Mihez kell itt bátorság?
Odaállni a szakosztályvezetők elé, és azt mondani nekik: mostantól mindenki köteles költségvetést készíteni, melynek teljesítését a klub folyamatosan ellenőrzi. Kemény dolog ám azokkal ütközni, akik megválasztják az egyesület elnökét, és évtizedek óta ahhoz vannak szokva, hogy majd a klub mindent megold helyettük.

Pénzt szerzett, sokat. A Ferencváros tavaly 4,3 milliárd forintból gazdálkodott, amiből 2,5 milliárdot a futballcsapat használhatott fel, plusz kaptak az államtól egy tizenötmilliárdos stadiont. Szép hozomány.
A pénz rend nélkül semmit nem ér. Mindent elmond, hogy egy volt katonatisztet vettem fel gazdasági igazgatónak, aki rendkívül szigorú és nagyon felkészült ember. A finanszírozás is változott. A stadionunkat és a népligeti központot korábban az állam tartotta fönn évi körülbelül nyolcszázmillióból. Kértem, adják át nekünk a pénzzel együtt, s mi felvirágoztatjuk. Megnézheti a sporttelepet most! Rengeteget fejlesztettünk. A kormányzati intézkedéseknek köszönhetően 2010 óta él a TAO-támogatás is, ami további évi bő nyolcszázmillió bevétel jelent. Plusz vannak jelentős szponzoraink.

A jelenlegi három nagy állami szponzort, a Főgázt, a Csatornázási Műveket és a Szerencsejáték Rt-t korábban nem különösebben vonzotta a Ferencváros. Ön klubvezetői vagy inkább pártigazgatói érvrendszerével győzte meg őket?
Először is átláthatóvá tettük a gazdálkodást. Korábban, ha egy leendő támogató kérte, hadd nézzen bele a költségvetésbe, mehetett is haza, ugyanis nem volt költségvetés. Ma viszont van. Ezek után gondolták úgy, hogy támogatnák a Ferencvárost. A Fradi itthon fantasztikus hirdetési felület, hiszen több magyar néz meg egy Fradi-Újpestet, mint egy Real-Barcelonát. Vagyis érdemesebb nálunk hirdetni.

Ráadásul hülyén nézne ki, ahogy Messi, mellén a Csatornázási Művek logójával, kötényt ad a Főgázzal fenekén forgolódó Ronaldónak.
Ugye!

Szurkolói fórumok alapigazságként kezelik, hogy a Fradiból a vezetők évtizedeken át lapátolták ki a pénzt. Kétségtelen, hogy nincs értékelhető magyarázat például az 1995-96-os Bajnokok Ligája sikerért kapott százmilliók köddé válásáról.
Én is hallottam a legendákat, és még szurkolóként sokat bosszankodtam.

Elnökként legalább a BL-pénznek utánanézett?
Húszéves történet.

Min mosolyog?
Ha szomorkodnék, jobb lenne? Előre tekintek. Volt itt elnök Torgyán József is, gyönyörű átvilágítást csináltatott, tudta, mi a baj, látta, hol folynak el a milliók, mégsem a lyukat foltozta, inkább próbált több pénzt önteni a feneketlen zsákba. Hadd hozzak egy példát. Közel egy éve kártyás beléptető-rendszert vezettünk be a népligeti sporttelepünkön. Addig hivatalosan nyolcszáz sportolója volt az egyesületnek, ennyien fizettek tagdíjat, aztán egy hét alatt ezerhétszázra nőtt a szám, ma pedig kétezernél tartunk.

Ez mit jelent?
Na, mit?

Mit?
Diszkréten annyit mondtam, hogy fiúk, jól sikerült a toborzás. Egyetlen intézkedés ezerháromszáz fő pluszt és vele havi ezerháromszázszor átlagosan hatezer forint bevételt hozott.

Az havonta nyolcmillió. Korábban hol kötött ki ez a pénz?
Számomra az a lényeg, hogy most már a Ferencváros kasszájában köt ki, fillérre lekönyvelve. Minden stimmel, a klubalkalmazottak mindegyike bejelentett, mind után fizetjük a járulékokat. Sorozatos ellenőrzéseket kapunk a NAV-tól, mégis mindig mindent rendben találnak.

A Fradihoz kijár a NAV? Ne már.
A múltkor is ellenőriztek és ez teljesen rendben van.

Az Orbán-Simicska-háború kirobbanása után volt az a múltkor?
Nem tudom, háborúznak-e, vagy sem. Azt viszont tudom, hogy jöttek az adóellenőrök, és ebben semmi különös nincs, hiszen ők csak a munkájukat végezték. Tény, hogy itt jártak.

Bármilyen tüchtig a könyvelés, egy üzleti partnerük pár hete sikkasztással vádolta meg a Ferencvárost.
Hazugság.

Annyit tudni, hogy az egyesület egy bt-nek kifizetett pármillió forintot, de nem a szokásos módon, utalva, hanem készpénzben, ráadásul nem a bt. beltagjának, hanem a kültagjának. Miért nem utaltak, ha egyszer az a szabályos?
A beltag egy család férfi tagja, a kültag a pár női tagja, épp a gyermekelhelyezésen huzakodnak. Vagyis szomorú családi drámába próbálják belerángatni a Ferencvárost. Egész egyszerűen felháborító. Nagyjából egymillió forintért megrendeltünk egy szolgáltatást, megkaptuk, és kifizettük az árát a cégnek a pénz átvételére jogosult kültagjának. Minden törvényes. A rágalmazás miatt a szükséges jogi lépéseket megtettük.

Sikkasztás ügyében nyomoz a rendőrség.
És tudja, hol keresik azt a sikkasztást? Nem, nem a Fradinál, hanem a bt-ben. Mi közünk hozzá? Sanálom, hogy nem az a hír, hogy mióta én vezetem a klubot, vége a veszteséges éveknek. Hitelt nem vettünk fel, annyit költünk, amennyi bevételünk van.

Sokat költ így is. Egyre növeli az egyébként sem kicsi klubot, pedig állítólag, amikor sok éve itt járt a Real Madrid elnöke, és megtudta, hogy tizenkét szakosztályt tart fenn a Ferencváros, annyit mondott: „Maguk rettentő gazdagok lehetnek.”
Valóban ritka az ilyen megaklub, de azt azért tegyük hozzá, hogy házon belül húsz gazdasági társaság működik, és mindnek kutya kötelessége nullára hozni ki a saját gazdálkodását. Amikor elnökké választottak, elmondtam, ami veszteséges, bezárom. A női kosarasok nem hittek nekem, év végén mínusz húszmillión álltak. Feloszlattam őket, pedig egy régi ismerősöm vezette a szakosztályt. Nincs mese, különben sosem lesz rend.

A minap két ismert bunyóst, Szántó Öcsi bácsit és Kokót, valamint a vízilabdás Gerendás Györgyöt is leigazolta az egyesület. Rájuk van pénz?
Nagyon jól igazoltunk, Öcsi bácsi és Kokó egy fillérjébe sem kerül a Ferencvárosnak. Nagy terveink vannak. Abban is, hogy 2020-ig felépítsünk egy új, közös edzőközpontot a fiataljainknak. Lassan a pénz is összejön hozzá.

A labdarúgó utánpótlásban látni kis Lisztest, pöttöm Lipcseit, apró Nyilasit, picurka Messit?
Messi egy van, a Bayern München sem talált hozzá hasonlót. Reménykedjünk, tavaly év végén profi szerződést kapott két fiatal, tizenhét éves tehetségünk, Popov Patrik és Haris Attila. A futballeredményesség egyik kulcsa a gyorsaság, vagyis sok minden már a kiválasztáskor eldől. Nyilván vannak gyors gyerekek az iskolákban, csak meg kell őket találni, aztán labdát adni nekik. Szerződtettük a dortmundi utánpótlás szakembert, Theo Schneidert, idén januártól az ő feladata felkutatni ezeket a srácokat, és az is rá vár, hogy átalakítsa a komplett képzést, meghonosítsa a szisztémát, ami a világbajnoki címig röpítette Németországot.

Mit jelent a leszerződtetés? Theo Schneider havonta egyszer benéz a Vajda Péter utcába, kiosztja a feladatot, aztán irány haza?
Ebben a klubban már nincs helye ilyen mentalitásnak. Theo Schneider Budapestre költözött, főállása van a Fradinál.

Minden szép és jó?
Alakul.

Mi lesz a Fradival, ha bukik a kormány, s jön egy kevésbé sportbarát rezsim, ami lélegeztetőgépeket vesz idegenlégiósok helyett?
Magyarországot nagy kár érné, ha olyan kormánya lenne, amely alatt nem jutna elegendő pénz a sport támogatására és az egészségügyre. De hogy a kérdésére is válaszoljak, az ötven szponzorunkból mindössze három az állami. Hiányozna a támogatásuk, hiszen húsz százalékát adják a bevételünknek, de a maradék nyolcvanból is lehet sportot csinálni, ha nem is ilyen magas színvonalon.

El lehet venni a TAO-pénzt, meg lehet nyirbálni a szakági támogatásokat.
Ön szerint ez helyes lépés lenne? Ezzel tönkretennék a magyar sportot.

Le lehet fújni az új edzőközpont építését.
Felelősen gondolkodó politikus nem állít le olyan beruházást, amely mintegy háromezer gyereknek teszi lehetővé, hogy sportoljon, egészségesebben éljen. Nézzük inkább a jelent! Magyarországnak most erős, sportot támogató kormánya van.

Blokkolni lehet a tavaly és idén is bő 60 milliárdot felemésztő stadionépítéseket.
Ez fikció. Magyarországnak jelen pillanatban egy sportot szerető kormánya van. Mindamellett olyan szerződésünk van, hogy senki nem veheti el a Ferencvárostól a stadionját.

Mármint a stadion kezelői jogát.
Ki más lehetne az Üllői úti stadion vagyonkezelője, mint a Ferencváros?

Most se önök üzemeltetik, hanem a Luss kft. Még a reklámfelületet is a cég értékesíti.
Profik, világszerte mintegy harminc stadiont üzemeltetnek, köztük a Juventusét. Tíz évre szóló, remek szerződést kötöttünk. Pusztán ebből annyi bevételünk származik, amennyiből önmagában működtethető első osztályú labdarúgás.

A stadionüzemeltető cég a közelmúltban megvált az eddigi vezetőtől, Szekeres Tamástól, aki a távozása előtt így nyilatkozott: „Olyan szolgáltatásokat kell nyújtanunk, amire a klasszikus szurkolótáborunk nem megy el, de jóval szélesebb, tehetősebb csoportokat be tudunk vonzani.” Egyetért Szekeres mondatával?
A legkevésbé sem. Annál inkább, mert ilyet nem is mondott.

Idézte. De visszatérve: ezer eszköze volna egy újkormánynak látványosan jelezni a népnek, hogy rühelli a „focimániás Orbán gigaberuházásait”, különösen a kubatovos Fradit. Nem tart attól, hogy egyszer valaki letérdelteti a Ferencvárost?
A Ferencváros nemzeti kincs, száztizenhat év alatt még senkinek sem sikerült megtörnie a klubot, ezért ezen botorság lenne bárkinek akár elgondolkodnia is.

A teljes beszélgetést itt olvashatjátok: Hír24